Napjaink kísérleti magszerkezet-kutatásainak három olyan, kiemelt érdeklődésre számot tartó iránya van, amelyek valamilyen értelemben az extrém vagy az ,,egzotikus'' jelzővel illethetők. Ilyenek például az extrém nagyspinű, gyakran ,,egzotikus'' deformációval is rendelkező magállapotok vizsgálata, a nagy gerjesztésienergia-tartományok ,,egzotikus'' gerjesztéseinek, az óriásrezonanciáknak a tanulmányozása, illetve a legutóbb kifejlesztett ,,egzotikus'' proton-neutron aránnyal rendelkező, extrém nagy izospinű magok előállítása és vizsgálata is. Mindhárom terület fokozott támogatása szerepel a NuPECC (Nuclear Physics European Collaboration Committee) hosszútávú tervei között, alátámasztva ezzel ezen kutatási területek kiemelt jelentőségét. Disszertációmban négy olyan kísérletről számolok be, melyek ezen kutatási területekhez köthetők, és melyek alapját képezték az elmúlt négy éves doktori tevékenységemnek.