Ahogy azt többek között munkacsoportunk is bizonyította, a humán immundeficiencia vírus kapszid fehérjéje enyhén savas közegben szubsztrátja a virális proteáznak és a hasítása feltételezhetően hozzájárul a receptor-mediált endocitózis útvonalon belépő virion dekapszidációjához. A folyamat további bizonyítására olyan mutánsok előállítását terveztük, melyek hasítása fokozott mértékű, vagy blokkolt. Ezeket a későbbiekben rekombináns virionokba tervezzük bejuttatni. Az azonosított hasítási helyeket figyelembe véve egy rekombináns, N-terminálisan hisztidineket kódoló kapszid konstrukcióban olyan mutációkat hoztunk létre helyspecifikus mutagenezissel (W23A, A77P, A78V, L189F, L189I, L189P és L190K), amelyek várakozásaink szerint befolyásolják a proteáz általi hasítást. Ezeken a mutáns kapszid fehérjéken, a korábban a vad típusú kapszid hasításánál is alkalmazott körülmények között vizsgáltuk a proteolízis hatékonyságát. A mutáns fehérjéket E. coli sejtekben expresszáltuk, affinitás kromatográfiával tisztítottuk, majd vizsgáltuk mint a retrovirális proteáz szubsztrátjait. A hasításokat SDS-poliakriamid géleken történő futtatással illetve MALDI-TOF analízissel ellenőriztük. A várakozásainknak megfelelően a mutációk jelentős változásokat okoztak a kapott fehérjemintázatokban. Az A77P, L190K és L189P mutáció esetén egyértelműen bizonyítottuk a 77. illetve a 190. oldallánc melletti hasítás elmaradását, míg az A78V és L189F mutációk a 77. és 189. oldallánc melletti hasítás fokozódását eredményezték. Más mutációk (W23A és L189I) esetén azonban felmerült a bevitt mutáció következtében megváltozott helyű hasítás lehetősége is. További terveink között szerepel a mutánsok in vivo vizsgálata is, amelyhez a munkacsoportunk által már alkalmazott és speciálisan módosított virális vektorokat használjuk fel.