Napjainkban egyre nő az invazív és nem invazív, sarjadzó gombák által okozott fertőzések száma, melyek kialakulásában számos tényező játszik szerepet. Az immunszupresszív terápia, a hosszú ideig tartó antibiotikumos kezelés, az újabb betegségcsoportok (pl. AIDS) megjelenése, a súlyos alapbetegségek (leukémia), a korszerűbb diagnosztikai eljárások (katéterezés), valamint az antimikotikumokkal szemben kialakuló rezisztenciájuk mind-mind hozzájárulnak a gombák emberi szervezetben való elszaporodásához (14). Az életet veszélyeztető gombafertőzések kialakulásáért közel 90 %-ban a Candida fajok felelősek, de mellettük meg kell említeni az Aspergillus fajokat, illetve a Cryptococcus neoformans-t is. Klinikai vizsgálatok szerint Candida fajok 30 %-ban a garat- és szájüregben, 5 %-ban a jejunumban, 55 %-ban az ileumban fordulnak elő, valamint a székletben 65 %-ban mutathatók ki (13). A Candida fajok közül legvirulensebb a Candida albicans, de az utóbbi időben fokozatosan növekszik a nem-Candida albicans Candida fajok okozta fertőzések száma is (12). Ezeknek a sarjadzó gombáknak ugyan kisebb a virulenciájuk, de az antifungális szerekkel szemben kialakuló primer illetve szekunder rezisztenciájuk miatt súlyosbodó problémát jelentenek. Ezekkel a patogén, sarjadzó és penészgombákkal szemben megoldást jelentettek az 1950-es években bevezetett széles hatásspektrumú poliének (amphotericin B), melyek fungicid hatásúnak bizonyultak. A poliének mellett az azolokat, az újabb triazolokat és az echinocandinokat szükséges megemlíteni fontos antifungális szerekként, melyek lehetnek fungisztatikus, valamint fungicid hatásúak a Candida fajokkal szemben és mivel kevesebb illetve enyhébb káros mellékhatásokat okoznak, ezért a régebbi toxikusabb antimikotikumokat (AMB, 5-FC) napjainkban egyre inkább háttérbe szorítják (47). Az echinocandinok (caspofungin, micafungin, anidulafungin) szerepe egyre nő a szisztémás mikózisok kezelésében, azonban hatékonyságuk további vizsgálatot igényel a velük szemben kialakuló rezisztencia és a megfigyelt paradox növekedés miatt (23,51). A paradox növekedés, melyhez hasonló jelenséget a baktériumoknál már korábban leírtak, a gombaellenes szer alacsony és magas koncentrációján figyelhető meg, de a köztes koncentráción nem (15,23,51). Leggyakrabban a caspofunginnal (CAS) kapcsolatban számoltak be a jelenségről, amely antimikotikum a sejtfal felépítését akadályozza a glukán szintézis gátlása révén és hatására fokozódik a sejtfal kitin szintézise, amely ugyanakkor a nikkomycin-Z-vel (NIK) gátolható (5,51). A kombinációban történő alkalmazás előnye a fokozottabb hatékonyság, a szerek alacsonyabb dózisú alkalmazásából adódó csökkent toxicitás, a kevesebb mellékhatás és a szélesebb hatásspektrum (17,57).