A klinikai gyakorlatban a rejtettheréjűség kezelését hCG adásával vagy műtéti úton végzik. A műtétre kerülő esetekben, ha látótérbe kerül az appendix testis, akkor az a műtét során eltávolításra kerül. A vizsgálatainkat ezeken az appendix testiseken végeztük. Retractilis testis esetén adott hCG kezelés hatásosabb a congenitalis esethez képest, így ezen betegek esetében ritkábban kerül sor műtétre. Kísérleteinkben arra kerestük a választ, hogy lehet-e szerepe az appendix testisnek a here descensusában, illetve, hogy a descensus elmaradása összefügg-e ezen szerveken az androgén vagy más hormonreceptorok kifejeződésével. PCR technika segítségével mutattuk ki az egyes hormonreceptorok mRNS-ét. Ezek közé tartozott az androgén receptor, az ösztrogén receptor 1-es és 2-es altípusa és az anti-Müller hormonreceptor. Kísérleteinkből kiderült, hogy míg az androgén receptor mRNS-ének megléte, illetve hiánya összefüggésben állhat a különböző betegségekkel, addig a többi hormonreceptor közül egyedül az ösztrogén receptor 1-es altípusánál találtunk összefüggést, az appendix testis torsio esetén az ösztrogén receptor 1-es altípusának mRNS-e minden esetben kimutatható volt. Eredményeink szerint az androgén receptor hiánya szerepet játszhat abban, hogy congenitalis esetekben a hCG kezelés kevésbé hatásos, illetve hogy az androgén receptort tartalmazó appendix testisnek szerepe lehet a testisek scrotumba történő leszállásában.