Theoretische Fragen der Gleichbehandlung in Bezug auf die Klassifizierung des Arbeitsrechts
Fájlok
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Absztrakt
Leírás
Es gibt viele nationale und internationale akademische Debatten über die Klassifizierung des Arbeitsrechts. Einerseits kann das Arbeitsrecht in das System des Privatrechts eingeordnet werden, wenn es um die Begründung von Arbeitsverhältnissen geht. Rechtsgrundlage eines Arbeitsverhältnisses kann nur der Arbeitsvertrag sein, so dass das Arbeitsrecht in gewisser Weise zum klassischen Privatrecht gehört. Andererseits kann der Inhalt des Arbeitsverhältnisses nicht nur durch den Arbeitsvertrag, sondern auch durch eine Reihe anderer Vorschriften bestimmt werden. Diese Normen haben in der Regel einen öffentlich-rechtlichen Inhalt und zielen als so genannte öffentlich-rechtliche Elemente des Arbeitsrechts darauf ab, die Vertragsfreiheit der Parteien zu beschränken. Das Vorhandensein öffentlich-rechtlicher Elemente wird vom Gesetzgeber typischerweise damit begründet, dass zwischen den Parteien des Arbeitsverhältnisses ein Unterordnungsverhältnis besteht, so dass das für das Privatrecht typische vertragliche Kräfteverhältnis zugunsten des Arbeitgebers kippt. Das Vorhandensein von Elementen des öffentlichen Rechts, insbesondere das Gebot der Gleichbehandlung, soll dieses Ungleichgewicht im Arbeitsrecht durch die Einschränkung der Vertragsfreiheit zwischen den Parteien ausgleichen. In der vorliegenden Studie soll zunächst untersucht werden, ob das Vorhandensein öffentlich-rechtlicher Elemente dem Arbeitsrecht eine eigene Spezifität verleiht. Darüber hinaus wird unter Berücksichtigung des Gleichbehandlungsgrundsatzes untersucht, wie das Diskriminierungsverbot im Arbeitsrecht und im klassischen Privatrecht ausgelegt werden kann und ob diese allgemeine Verhaltensanforderung geeignet ist, das gestörte Gleichgewicht zwischen den Parteien wiederherzustellen. Abschließend stellen wir die rhetorische Frage: Wenn das Gleichbehandlungsgebot in der Lage ist, das Gleichgewicht wiederherzustellen, warum sind dann zusätzliche öffentlich-rechtliche Elemente im Arbeitsrecht erforderlich?
There are many national and international academic debates on the classification of labour law. On the one hand, labour law can be categorised as private law when we consider the establishment of employment relationships. The legal basis for an employment relationship is exclusively the employment contract, thus labour law belongs to classical private law. On the other hand, the content of the employment relationship can be determined not only by the employment contract, but also by a number of other rules. These norms typically have public law content and, as so-called public law elements of labour law, seek to limit the contractual freedom of the parties. The existence of public law elements is typically justified by the legislator on the grounds that there is subordination between the parties in the employment relationship, so that the contractual balance of rights, which is characteristic of private law, is shifted in favour of the employer. The presence of elements of public law, and in particular the requirement of equal treatment, is intended to redress this imbalance in employment law by limiting the contractual freedom between the parties. In the present article, we examine in particular whether the presence of public law elements gives labour law a specificity of its own. In addition, focusing on the principle of equal treatment, we examine how the prohibition of discrimination in labour law and classical private law can be interpreted and whether this general behavioural requirement is capable of redressing the balance that has been shifted between the parties. Finally, we ask the rhetorical question: if the requirement of equal treatment is capable of redressing the balance, why is there a need for additional public law elements in labour law?
A munkajog jogáig besorolását érintően számos hazai és nemzetközi tudományos vita van napirenden. Egyfelől a munkajogot a magánjog rendszerébe kategorizálhatjuk akkor, ha a munkaviszonyok létrejöttét vizsgáljuk. A munkaviszony jogalapja ugyanis kizárólag a munkaszerződés lehet, így a munkajog valamelyest illeszkedik a klasszikus magánjogba. Másfelől viszont a munkaviszony tartalmát nem csak a munkaszerződés, hanem több más norma képes alakítani. E normák jellemzően közjogi tartalommal bírnak, és mint munkajog úgynevezett közjogi elemei, a felek szerződési szabadságát igyekeznek korlátozni. A közjogi elemek létét ugyanis tipikusan azzal igazolja a jogalkotó, hogy a munkaviszonyban a felek között szubordináció van, így a magánjogban jellemző mellérendelt szerződéses egyensúly megbillent a munkáltató javára. A közjogi elemek jelenléte és így különösen az egyenlő bánásmód előírása e megbillent egyensúlyt kívánja helyreállítani a munkajogban oly módon, hogy korlátozza a felek közötti szerződéses szabadságot. A jelen írásunkban elsősorban azt vizsgáljuk, hogy a közjogi elemek jelenléte miatt a munkajog bír-e önálló jogági sajátossággal. Mindemellett pedig az egyenlő bánásmód alapelvére fókuszálva vizsgáljuk azt, hogy miként értelmezhető a diszkrimináció tilalma a munkajogban és a klasszikus magánjogban, valamint ezen általános magatartási követelmény alkalmas-e arra, hogy a felek közötti megbomlott egyensúlyt helyreállítsa. Végül pedig feltesszük azt a költői kérdést: ha az egyenlő bánásmód követelménye alkalmas az egyensúlyi állapot helyreállítására, akkor miért van szükség további közjogi elemekre a munkajogban?
There are many national and international academic debates on the classification of labour law. On the one hand, labour law can be categorised as private law when we consider the establishment of employment relationships. The legal basis for an employment relationship is exclusively the employment contract, thus labour law belongs to classical private law. On the other hand, the content of the employment relationship can be determined not only by the employment contract, but also by a number of other rules. These norms typically have public law content and, as so-called public law elements of labour law, seek to limit the contractual freedom of the parties. The existence of public law elements is typically justified by the legislator on the grounds that there is subordination between the parties in the employment relationship, so that the contractual balance of rights, which is characteristic of private law, is shifted in favour of the employer. The presence of elements of public law, and in particular the requirement of equal treatment, is intended to redress this imbalance in employment law by limiting the contractual freedom between the parties. In the present article, we examine in particular whether the presence of public law elements gives labour law a specificity of its own. In addition, focusing on the principle of equal treatment, we examine how the prohibition of discrimination in labour law and classical private law can be interpreted and whether this general behavioural requirement is capable of redressing the balance that has been shifted between the parties. Finally, we ask the rhetorical question: if the requirement of equal treatment is capable of redressing the balance, why is there a need for additional public law elements in labour law?
A munkajog jogáig besorolását érintően számos hazai és nemzetközi tudományos vita van napirenden. Egyfelől a munkajogot a magánjog rendszerébe kategorizálhatjuk akkor, ha a munkaviszonyok létrejöttét vizsgáljuk. A munkaviszony jogalapja ugyanis kizárólag a munkaszerződés lehet, így a munkajog valamelyest illeszkedik a klasszikus magánjogba. Másfelől viszont a munkaviszony tartalmát nem csak a munkaszerződés, hanem több más norma képes alakítani. E normák jellemzően közjogi tartalommal bírnak, és mint munkajog úgynevezett közjogi elemei, a felek szerződési szabadságát igyekeznek korlátozni. A közjogi elemek létét ugyanis tipikusan azzal igazolja a jogalkotó, hogy a munkaviszonyban a felek között szubordináció van, így a magánjogban jellemző mellérendelt szerződéses egyensúly megbillent a munkáltató javára. A közjogi elemek jelenléte és így különösen az egyenlő bánásmód előírása e megbillent egyensúlyt kívánja helyreállítani a munkajogban oly módon, hogy korlátozza a felek közötti szerződéses szabadságot. A jelen írásunkban elsősorban azt vizsgáljuk, hogy a közjogi elemek jelenléte miatt a munkajog bír-e önálló jogági sajátossággal. Mindemellett pedig az egyenlő bánásmód alapelvére fókuszálva vizsgáljuk azt, hogy miként értelmezhető a diszkrimináció tilalma a munkajogban és a klasszikus magánjogban, valamint ezen általános magatartási követelmény alkalmas-e arra, hogy a felek közötti megbomlott egyensúlyt helyreállítsa. Végül pedig feltesszük azt a költői kérdést: ha az egyenlő bánásmód követelménye alkalmas az egyensúlyi állapot helyreállítására, akkor miért van szükség további közjogi elemekre a munkajogban?
Kulcsszavak
munkajog, magánjog, közjog, egyenlő bánásmód, szerződési szabadság, munkaszerződés, jogági besorolás, közjogi elemek a munkajogban, munkaviszony, labour law, private law, public law, equal treatment, freedom of contract, employment contract, legal classification, public law elements in labour law, employment relationship, Arbeitsrecht, Privatrecht, öffentliches Recht, Gleichbehandlung, Vertragsfreiheit, Arbeitsvertrag, rechtliche Einordnung, öffentlich-rechtliche Elemente im Arbeitsrecht, Arbeitsverhältnis