A huszadik századi magyar költészet egyik legnagyobbja, Weöres Sándor (1913-1989) tizenöt éves volt, amikor Kodály Zoltán megzenésítette egy versét. Már egészen fiatalon bravúros verselő volt, és idővel a poézis Próteusza lett belőle. Nem lírai énjét tárta fel a közönség számára, ami a magyar költői magatartás hagyományos formája, inkább álarcok sokaságát öltötte fel, utánozta és újjáalkotta elmúlt korok és távoli népek költői hangját, sőt sosemvolt világokat és személyeket teremtett a semmiből. Rövidebb verseinek ciklusa, a Rongyszőnyeg, ez a csillogó kaleidoszkóp a versvarázslót mutatja legjobb formájában, aki a hangulatok és érzelmek sokféleségét idézi meg színpompás látomásokban és változatos vers-zenével. A benne foglalt költői darabok közül sok vált népszerű gyermekverssé, és sokat fogadhatnak meglepve a költészet felnőtt ínyencei is.  A Rongyszőnyegből a válogatást e kétnyelvű kötethez Tótfalusi István készítette, és ő fordította le az angolul értő olvasók számára. A Rongyszőnyegből a válogatást e kétnyelvű kötethez Tótfalusi István készítette, és ő fordította le az angolul értő olvasók számára.