Az első világháború idején az oszmán-török birodalom nacionalista vezetői pusztulásra ítélték a keresztény örmény népet: a sivatagba, a semmibe száműzték őket otthonukból. Hét kisázsiai falu népe, ötezer lélek, a halálba vezető vándorút helyett a tengerparti Musza Daghra, "Mózes Hegyére" menekült, és többször visszaverve a török ostromot, negyven napig tartotta magát, míg egy francia hadihajó ki nem szabadította őket. A céltudatos helytállás, a gyűlőletes népirtással való elszánt szembeszegülés hőskölteménye ez a regény, mely úgy ábrázolja az örmény nép tragikus sorsát, hogy közben nem próbál ellenszenvet kelteni a törökök iránt.