Molnárné Kovács, JuditPapp, Gábor2015-01-052015-01-052014http://hdl.handle.net/2437/203032A disszertáció célja a jóvátétel megbocsátásra gyakorolt hatásának vizsgálata. Az elméleti áttekintésben bemutatjuk a megbocsátás szakirodalmának legfontosabb kérdéseit A megbocsátást egy proszociális coping mechanizusként írtuk le, amelynek az a célja, hogy enyhítse a sérelem következtében kialakult kellemetlen, stresszes állapotot a negatív érzések, gondolatok viselkedések redukciója révén. Ha a sérelem előtti kapcsolat ezt lehetővé teszi, akkor a megbocsátás, a pozitívumok facilitálásán keresztül segítheti a felek közötti kapcsolat helyreállását is. A disszertációban ismertetjük azokat a tényezőket, amelyek befolyásolhatják egy sérelem megbocsátását. Ezek a tényezők három csoportba sorolhatók: szituatív tényezők (például a bocsánatkérés, a sérelem súlyossága), személyiségtényezők (például a barátságosság) és egyéb tényezők (például a nem). A megbocsátásra a szakirodalmi adatok alapján a szituatív tényezők hatnak a legjobban, ezeket követik a személyiségtényezők és az egyéb tényezők. A megbocsátásnak számos pozitív hatása lehet. A megbocsátás hozzájárulhat a sértett fél fizikai és mentális egészségéhez, valamint kedvező hatása lehet a felek közötti kapcsolatra is. Egyes kutatások alapján az is valószínűsíthető, hogy a megbocsátásnak nagyobb társadalmi szinten is pozitív hozadéka van. A disszertációban három vizsgálatot ismertetünk, amelyeknek az volt a célja, hogy a jóvátétel megbocsátásra gyakorolt hatását tárja fel. A jóvátétel egy sérelem negatív következményeire fókuszáló viselkedés, amelyet eddig a megbocsátással kapcsolatban csak keveset vizsgáltak. Az első vizsgálatunkban egy nem túl nagy volumenű sérelmet követően, szcenáriós és laboratóriumi vizsgálatban ellenőriztük, hogyan segítheti a jóvátétel a megbocsátást. A kapcsolat az első vizsgálatunkban nem volt kifejezetten szoros. A második vizsgálatunk szintén szcenáriós jellegű volt, itt a kapcsolat szorosságát már manipuláltuk. A harmadik vizsgálatunk felidézéses jellegű volt, arra kértük a vizsgálati személyeket, hogy írjanak le egy nehezen megbocsátható sérelmet. Az eredményeink megerősítették azt a feltételezést, hogy a jóvátétel segíthet egy sérelmet megbocsátani. Vizsgálatainkban rámutattunk arra, hogy a jóvátétel hatékonyságát befolyásolhatja az, hogy a jóvátételről szóló döntést ki hozza meg. Láthattuk, hogy ha a jóvátételről intézményes keretek között döntenek, az hatásosabb, mint ha a jóvátételről maga az elkövető dönt, legalábbis kis volumenű sérelmek esetében, nem túl szoros kapcsolatban. Szorosabb kapcsolatban a jóvátétel hiánya tolerálhatóbb, de a jóvátétel közeli kapcsolatban is segítheti a megbocsátást, ugyanakkor egy sérelmet követően a kapcsolat teljes helyreállításában a bocsánatkérést nem pótolja, mindkét viselkedésnek megvan a maga szerepe. The aim of the dissertation is to explore the effects of compensation on forgiveness. In the theoretical overview, we discuss the most important questions of the forgiveness literature. We define forgiveness as a prosocial coping mechanism, which eases the unpleasant, stressful state after a transgression. If the relationship before the transgression allows it, forgiveness could help to restore the relationship through the facilitation of positive emotions, thoughts and behaviors. In the dissertation we present the factors that could influence forgiveness. These factors can be divided in three categories: situational factors (e.g. apology, harm severity), personality traits (e.g. agreeableness) and other factors (e.g. gender). Based on previous results, situational factors influence forgiveness more than personality traits or other factors. Forgiveness has many benefits. It can improve physical and mental well-being, and has a positive effect on the relationship between the parties involved in the transgression. Some studies suggest that it is even possible, that forgiveness has prosocial effects beyond the relationship with the offender. In three studies, we explored the effects of compensation on forgiveness. Compensation is behavior that focuses on the negative consequences of forgiveness, which received relatively less attention. In our first study we examined how can compensation facilitate forgiveness after a not too severe transgression, in a distant relationship. Our second study was scenario-based as well, and we manipulated the relationship closeness. In our third study we asked the participants to recall a transgression that was not easy to forgive. Our results show that compensation plays an important role in forgiveness and relationship maintenance. Our results showed that compensation could play an important role in forgiving a transgression. Our studies showed that the decision maker could influence the effectiveness of the compensation. Specifically, institutional settlement of a minor negative affair resulted in more forgiving than personal settlement, at least in a case when the relationship is not close and the transgression is mild. In a close relationship the absence of compensation can be tolerated, but compensation could facilitate forgiveness in a close relationship as well. However, compensation cannot replace apology in restoring the relationship, both of them have their unique role. These results could be important in dealing with everyday harmful situations. For example, it can have positive effects, if there are preliminary plans for compensating the offended party in an organization, because it can inhibit a conflict from becoming escalated. However, compensation in itself is not enough when the involved parties are close, but with an appropriate apology it can restore the relationship.127humegbocsátásjóvátételbocsánatkérésközeli és távoli kapcsolatokmentalizáció iránti igényforgivenesscompensationapologyclose and distant relationshipsneed for mentalisationPszichológiai tudományokBölcsészettudományok