Bényei, PéterDebreczeni, AttilaDobos, IstvánImre, MihályS. Varga, Pál2020-01-282020-01-282018-12978 963 318 783 81217-0380http://hdl.handle.net/2437/278877A kötet két nagyobb egységben tárgyalja az elemzésre kerülő Jókai-műveket. Az első rész vizsgálódásai a korpusz emlékezeti munkáját állítják középpontba. Két átfogó szöveginterpretáció (Forradalmi és csataképek; A kőszívű ember fiai) az 1848–49-es forradalom és szabadságharc irodalmi reprezentációjának poétikai feltérképezése mellett kitüntetetten tárgyalja, hogy ezek az írások milyen módon léptek be a korszak nemzeti identitásának a formálásába, hogyan épültek be kollektív emlékezetünkbe, illetve hogyan tehetik reflektálttá a nemzeti hovatartozás kérdéseit a mai befogadóban. Az elemzések kitérnek a Jókai-művek történelemszemléleti aspektusaira (Erdély aranykora), valamint társadalomlélektani konzekvenciára is (Rab Ráby). A kötet második nagyobb egysége a Jókai-regények lélektani teljesítményére fókuszál. A szerző szakmai befogadásában jó ideig perifériára szorult ez a kérdésfelvetés, ezért a kötet második fele leginkább azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy milyen jellegű pszichés jelenségeket visznek színre a Jókai-szövegek, illetve milyen fogalmi diskurzus keretében ragadhatók meg ezek a törekvések? Az ide kapcsolódó szövegelemzések a szuicid beállítódás reprezentációját (Mire megvénülünk), a személyiség alakulásának lélektani folyamatrajzát (Az arany ember; Enyim, tied, övé), valamint az Én leírásának a problémáit, az öregedéssel történő számvetés kérdéseit (A tengerszemű hölgy; Öreg ember nem vén ember) követik nyomon az egyes fejezetekben. A sokáig széles olvasóközönséget megmozgató Jókai-regények befogadása visszaszorulóban van napjainkban: ugyanakkor írásai egyfelől mediális folyosót nyitnak nemzeti múltunk közvetlen hozzáférhetőségéhez, alternatív történelemképeket és társadalmi víziókat kínálva fel; másfelől pedig ma is aktuális lélektani helyzetekre tartogatnak érvényes válaszokat.Előszó - 9 I. A kollektív emlékezet és a közösségi identitás alakzatai a Jókai-prózában 1. „Az elhantolt kor irodalma a legelevenebb emlék”. Kollektív trauma, kommunikatív emlékezet: 1848–49 mint emlékezethely Jókai Mór novellaciklusában Forradalmi és csataképek 1848- és 1849-ből - 19 1.1. 1848–49: kollektív trauma és emlékezethely - 19 1.2. Kollektív trauma: elméleti keretek - 24 1.3. A kollektív trauma irodalmi reprezentációja - 31 1.4. A novellaciklus emlékezeti munkája - 51 1.5. A műfaj mint tudásforma és az emlékezeti aktusok időbeli kiterjesztésének médiuma - 53 1.6. A közösségi párbeszéd időbeli kiterjesztése - 69 2. Történelemszemlélet az Erdély aranykorában - 75 2.1. Múltreprezentációs eljárások: képiség, meseiség, történelemszemlélet - 76 2.2. Az Erdély aranykora történetfilozófiai víziója - 86 3. „Nagy idő múlt a nagy harc óta!” A kőszívű ember fiai emlékezeti munkája - 97 3.1. Történelem, irodalom, emlékezet - 97 3.2. A Jókai-korpusz és 48–49 emlékezete - 102 3.3. A regény strukturáltsága mint az emlékezeti munka mátrixa - 105 3.4. Szörnyű idő versus nagy idő - 117 3.5. A dicsőséges múlt megszelídítése, a jelen hétköznapiságának felmagasztalása: a regény biedermeier szemlélete - 124 3.6. A regény emlékezetpoétikája - 139 3.7. A regény történetfilozófiai regiszterei - 148 3.8. Összegzés - 153 4. Önjel ölt krisztusok Paródia és szociálpszichológia a Rab Rábyban - 157 4.1. A paródia szövegszervező stratégiái - 160 4.2. Az irányregény paródiája – az irányregény hagyományfolytonossága - 164 4.3. A Rab Ráby szociálpszichológiai aspektusai - 170 4.4. Ráby, a nárcisztikus apostol - 180 II. LÉLEKTANI FOLYAMATOK REPREZENTÁCIÓJA A JÓKAI-PRÓZÁBAN 1. Egy (majdnem ) hiányzó paradigma a Jókai-értésben. A Jókai-szövegek lélektanáról – a recepció kontextusában - 193 1.1. Irodalom és pszichológia - 193 1.2. A Jókai-recepció visszatérő poétikai modelljei - 194 1.3. A Jókai-recepció visszatérő kritikai sémái - 198 1.4. Az újraolvasás vakfoltjai - 200 1.5. A majdnem hiányzó paradigma: a lélektani olvasás nyomai a Jókai-recepcióban - 203 1.6. A Jókai-lélektan poétikai regiszterei - 210 2. „Mert rettenetes hagyomány az önkéz ontotta vér!” A meghívott halál tematizálása a Mire megvénülünk című regényben - 225 2.1. Szuicid motívumok a Jókai-prózában - 226 2.2. Miért és miért ne? Az öngyilkosság paradoxona - 227 2.3. „ami elmúlt, nem is térhet vissza soha” (szöveginterpretáció) - 236 3. A megszabadított Midasz . Bűntapasztalat és individuáció Az arany emberben - 253 3.1. Bűn–bűnhődés–kegyelem: morál, megszállottság, gondviselés - 255 3.2. A lélek hangjai: a bűnös lét mint antropológiai állandó - 260 3.3. Az újjászületés kegyelme: az ezerarcú hős útja - 268 4. „Vetkőzd le az új embert, s öltsd fel a régit”. Interszubjektivitás és individuáció az Enyim, tied, övé című regényben - 281 4.1. „És ebből a tömkelegből nincs már szabadulás” Az Én kialakulása és széthullása - 282 4.2. „Áldorfay Incét nemcsak az ellenség űzte, hanem saját lelkének rémei is”. A lélek belső mechanizmusainak kivetülése - 296 4.3. Fordított individuáció: a modern ember víziója - 306 5. Tükör, által … Az önéletírás változatai és antropológiai távlatai a Jókai-prózában (A tengerszemű hölgy; Öreg ember, nem vén ember) - 311 5.1. Az önéletírásról – az antropológia és a metapszichológia távlatából - 316 5.2. A Jókai-szövegek önéletírói alakzata - 319 5.3. „nem »való«; de igaznak kell lenni” (A tengerszemű hölgy) - 323 5.4. „Élek. Látom magamat” (Öreg ember nem vén ember) - 345 Felhasznált irodalom - 359 Névmutató - 387huJókai Móremlékalakzatoklélektani reprezentációprózakollektív traumakommunikatív emlékezetnovellaciklusForradalmi és csataképek 1848- és 1849-bőlmúltreprezentációErdély aranykoraemlékezeti munkaA kőszívű ember fiaiemlékezetpoétikaRab Rábylélektani olvasásMire megvénülünkmeghívotthalál-motívumAz arany emberEnyim, tied, övéinterszubjektivitásindividuációönéletírásA tengerszemű hölgyÖreg ember, nem vén emberBook397