Clemens , MarcellPapp, Angelika Lilla2025-08-112025-08-112025-03-27https://hdl.handle.net/2437/396772Vizsgálatunkban kamrai tahikardia miatt katéterablációra kerülő, struktúrális szívbetegségben szenvedő betegeink adatait vizsgáltuk. Tekintettel arra, hogy a pitvarfibrilláció jelenléte jelentősen rontja a szívelégtelenségben szenvedő betegek túlélését, kutatásunk célja volt, hogy részletesen megvizsgáljuk a pitvarfibrilláció társulását a struktúrális szívbetegségben szenvedő betegeink körében, akiknél kamrai tahikardia miatt katéterablációs beavatkozásra került sor. Kutatásunk során két betegcsoportot különítettünk el: egyik csoportba a sinus ritmusú betegek tartoztak, míg a másik csoportot azok a betegek alkották, akiknél az anamnézisben pitvarfibrilláció szerepelt.A kutatásban vizsgáltuk a két csoport közötti különbségeket, részletesen elemeztük a betegek átlagéletkorát, nemi megoszlását, alapbetegségeit és rizikófaktorait. Emellett különös figyelmet fordítottunk az echokardiográfiás leletekre, az abláció előtti gyógyszeres terápiára, a kamrai tahikardia indukálhatóságára és a katéterabláció eredményességére. Továbbá, a hosszú távú utánkövetés során elemeztük a kamrai tahikardia ismételt előfordulását (rekurrenciáját), az ismétlődő ritmuszavarok kezelése során szükségessé váló ICD terápiákat, valamint a betegek túlélését.Összefoglalva elmondhatjuk, hogy pitvarfibrilláció társulása esetén a kamrai tahikardia ritkábban volt indukálható a beavatkozás során, azonban a hosszú távú aritmia rekurrencia és mortalitás magasabb struktúrális szívbetegeken végzett katéterablációt követően sinus ritmusban lévő betegekkel összehasonlítva.45huKamrai tahikardia, abláció, pitvarfibrillációKamrai tachycardia indukálhatóság és hosszú távú utánkövetés struktúrális szívbetegeken végzett kamrai tachycardia ablációt követőenOrvostudomány::KardiológiaHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.