Bereczki, AlexandraFiczere, Péter2026-01-152026-01-152025-01-29International Journal of Engineering and Management Sciences, Évf. 10 szám 1 (2025) , 12-32https://hdl.handle.net/2437/402461Nowadays, the most common type of implant in dentistry is a partial tooth replacement, such as a crown, or a complete tooth replacement. Today, many manufacturers offer implants made of a wide variety of materials and designs. These restorations must meet strict standards, one of the most stringent being surface roughness. Since proper bone-to-implant contact only occurs with adequate surface roughness, several methods are used to achieve the correct value. After reviewing the results of experiments carried out by several research groups, it is concluded that the surface roughness, the shape of the implant fixation screw, the shape of the thread and the thread elevation used to achieve the desired roughness together determine the success of the implantation. The average surface roughness required for osseointegration is considered to be optimal for values between 1 and 100 µm. In most cases, the surface roughness of commercially available dental prostheses is Ra 1-2 µm, but this can be modified by various grinding, acid etching and polishing processes to suit the application. Acid etching is a common technique for roughness reduction, which is the most effective in reducing surface roughness of dental restorative materials (mostly titanium alloys), thus bringing the roughness within the desired range. The result of acid etching is influenced by the concentration of acid, the temperature of the acid bath and the time spent in the acid. The acid used for the surface treatment is important and is most commonly sulphuric acid, hydrochloric acid or hydrogen fluoride (HF) and combinations of these. The study shows that the most optimal results are obtained with HF. Replacements are nowadays largely made by additive manufacturing, which allows for customised replacements and, due to dimensional accuracy, reduces the time and cost of post-processing, i.e. the surface treatment can be used to achieve the desired surface roughness and size at the same time. As a result, newer materials are being used for clinical prostheses and surface treatment should be applicable to all materials. The most optimal solution is a combination of grit blasting and acid etching. With this technology, the surface roughness for all materials reaches the optimum value of 1-100 µm, sometimes 1-2 µm, but can be further reduced below 1 µm by polishing. The study investigates the role of surface roughness, the surface roughness should only be reduced up to a certain value, approximately 0.5 µm, as smooth surfaces have limited or no potential for osseointegration.Napjainkban a leggyakrabban implantátum a fogászatban jelenik meg, ez lehet a fog egy részének, pl.: korona vagy a teljes fog pótlása. Manapság számos gyártó kínál a legkülönfélébb anyagokból és kialakítással készült implantátumokat. Ezeknek a pótlásoknak szigorú előírásoknak kell megfelelniük, az egyik legszigorúbb követelmény a felületi érdességre vonatkozik. Mivel a megfelelő csont- implantátum kapcsolat csak megfelelő felületi érdesség esetén következik be, így többféle módszerrel érik el a megfelelő értéket. Több kutatócsoport által elvégzett kísérletek eredményeit áttekintve azt a következtetést vontuk le, hogy a felületi érdesség, az implantátum rögzítő csavarjának alakja, menetének alakja és a menetemelkedés a kívánt érdesség eléréséhez alkalmazott felület módosító kezelés együttesen határozza meg a beépülés sikerét. Az osseointegrációhoz szükséges átlagos felületi érdesség 1-100 µm közötti érték esetén tekinthető optimálisnak. A kereskedelmi forgalomban kapható fogászati protézisek felületi érdessége a legtöbb esetben Ra 1-2 µm, azonban ez a különböző szemcsefúvási, savas maratási és polírozási eljárásokkal módosítható a felhasználási területekhez igazítva. Az érdesség csökkentésének egyik elterjedt technológiája a savas maratás, amely a fogászati pótlások anyagai (többnyire titán ötvözetek) esetén a legnagyobb mértékben képes csökkenteni a felületi érdességet, ezáltal a kívánt tartományba kerül az érdesség. A savas maratás eredményét befolyásolja a sav koncentrációja, a savas fürdő hőmérséklete és a savban eltöltött idő. Fontos a felület kezeléshez használt sav, amely a leggyakrabban a kénsav, sósav, illetve hidrogén-fluorid (HF), valamint ezek kombinációi. A tanulmányból kiderül, hogy optimális eredményt a HF esetén lehet elérni. A pótlások manapság nagyrészt additív gyártással készülnek, így biztosítható a személyre szabott pótlás, illetve a méretpontosság miatt kisebb az utómunkára fordított idő és költség, vagyis a felületkezeléssel a kívánt felületi érdesség és méret egyszerre biztosítható. Ezáltal egyre újabb anyagokból készült protézisek kerülnek klinikai alkalmazásba, így a felületkezelésnek minden anyag esetében alkalmazhatónak kell lennie. Erre optimális megoldás a szemcseszórás és savasmaratás kombinációja. Ezen technológiával a felületi érdesség minden anyag esetén az optimális 1-100 µm közötti értéket éri el, esetenként 1-2 µm, de polírozással ez tovább csökkenthető 1 µm alá. A tanulmány a felületi érdesség szerepét vizsgálja, a felületi érdességet csak egy bizonyos értékig érdemes csökkenteni, ez hozzávetőlegesen 0,5 µm, mivel a sima felület nem, vagy csak korlátozottan alkalmas az osseointegráció kialakulására.application/pdfimplantátumfogászatfelületi érdességfelület módosításImplantDentistrySurface RoughnessSurface ModificationfolyóiratcikkOpen AccessAlexandra Bereczki, Dr. Péter Ficzerehttps://doi.org/10.21791/IJEMS.2025.02International Journal of Engineering and Management Sciences1102498-700X