Fekete, Klára EditVálóczy, Réka2024-04-162024-04-162024https://hdl.handle.net/2437/368856Az epilepszia krónikus, sokszor élethosszig tartó állapot, mely az élet számos aspektusára befolyással van és potenciálisan életveszélyes következményei lehetnek. Tanulmányunkban az epilepszia két biológiai események által befolyásolt területének vizsgálatát tűztük ki célul. Egyrészt a status epilepticust (SE) vizsgáltuk annak kockázati, etiológiai tényezőivel, gyógyszerelésével, ill. kimenetelével kapcsolatban, régiónkban elsőként. Másrészt egy speciális élethelyzetet, a terhességet vizsgáltuk epilepsziával élő nők (PWWE) körében. Vizsgálatainkhoz két adabázist hoztunk létre. A SE esetében centrumunkban SE-vel kódolt betegeknél vizsgálatuk a kimenetelt. Az PWWE betegek esetében a Debreceni Epilepszia Adatbázis elemzésével vizsgáltuk 30 év távlatában a kezelésükre, a terhességük kimenetelére vonatkozóan a régióban. Megállapítottuk, hogy a SE kiváltó okai életkoronként változó etiológiát mutatnak, illetve az ismert epilepsziás és újonnan kialakult SE betegek közt is eltérő. Azt találtuk, hogy a leggyakoribb okok régiónkban a különböző infekciók (központi idegrendszeri és szisztémás), stroke, alkoholizmus és non-compliance voltak, a nemzetközi adatokkal összehasonlításban jelentősebb régiós különbségek mutatkoztak. A halálozást kedvezőtlenül befolyásolta az idősebb kor, tumoros társbetegség, fokális SE, NCSE és NOSE, melyek követték a nemzetközi trendeket. Az egyes gyógyszerek, régi vagy új, a halálozási arányt nem befolyásolták. A kórházi kezelést alatti elhalálozások számát az elbocsátást követő hat hónappal újabb csúcs követte. Az idősebbek főleg a kórházban, a fiatalabb betegek az elbocsátást követően haltak meg, általában a társbetegségeik miatt. A túlélők között a LEV-t, VPA-t és CBZ-t szedők közt volt a legmagasabb a rohammentesség. Megállapítottuk, hogy a legtöbb PWWE terhessége egészséges kortársaikhoz hasonlóan komplikációmentesen zajlott. Az évtizedek előrehaladtával egyre több nő vállalt, akár több gyógyszer mellett is, terhességet, melyben szerepe volt az új típusú anticonvulsivumoknak és a gondozásnak. Nőtt az élveszületések aránya is, míg a spontán és indukált abortuszok száma közel konstans maradt. A rendszeres gondozásban nem részesülő nők között gyakoribb volt a polytherapia, a régebbi gyógyszerek használata, körükben gyakrabban fordult elő a terhesség során epilepsziás roham. A gondozás mellett fontos, hogy a nőgyógyászok és az epileptológusok konzultáljanak, még akkor is, ha a beteget más központban kezelik. Adataink időközi elemzésének eredményeként optimalizálhattuk gondozási protokollunkat. Eredményeik rávilágítanak a gondozás és a multidiszciplináris megközelítés fontosságára, a beteg felvilágosítására és döntéshozatalba való bevonására.Epilepsy is chronic disease, in many cases needs life-long treatment, modifies different aspects of life and might have life-threatening consequences. In this work two aspects of epilepsy were examined that have been altered by biological events. Firstly, we focused on the outcome of SE in view of anticonvulsant therapy during SE and in the follow-up period, risk factors of SE such as age, co-morbidity, pre-existing epilepsy, as well as the underlying pathology, in the East-Hungarian region. Secondly, we investigated a special scenario: pregnancy among women with epilepsy (PWWE). Two databases were created for our purposes. In case of SE, the outcome was studied among patients with the ICD code for SE. For investigating PWWE we analysed 30 years’ data acquired from the Debrecen Epilepsy Database regarding their treatment and outcomes in our region. We concluded that etiologic factors of SE varies among different age groups, and also among patients with and without previously known epilepsy. The most frequent etiological factors were infections (systemic and CNS), stroke, alcoholism and non-compliance. In comparison with international data significant regional differences emerged. Higher mortality was associated with older age, cancer as comorbidity, focal and non-convulsive forms of SE, and new-onset status epilepticus, these were in line with international trends. Whether new or old ASM was used did not affect mortality. In-hospital mortality was followed by a six month’ peak after discharge. Older patients tended to die during hospitalisation, younger patients more likely died after discharge, mostly due to their comorbidities. Among survivals those taking levetiracetam, valproate or carbamazepine had the highest chance to achieve seizure freedom. According to our data most PWWE had a normal, complication free pregnancy similarly to their healthy peers. With a reliable flexible care and safer ASMs, the number of pregnancies grew over time. The rate of live births also increased, while the rate of abortions remained constant. Among PWWE not receiving regular care the use of older drugs and polytherapy were more frequent and epileptic seizures occurred more often, supporting the need for regular care. Overall, regular care is safer for a PWWE, but it is also important that gynaecologists and epileptologists consult about the cases even if the PWWE is treated in another centre. Based on the interim analysation of our data we could optimise our treatment protocol for these patients. Our data highlight the importance of regular care and a multidisciplinary approach in the treatment of epilepsy patients, the education and involvement of the patients in the decision- making.89huepilepsziaepilepsystatus epilepticusepilepsziával élő nőkterhességantiepileptikumwomen with epilesyWWEpregnancyanti-seizure medicationKlinikai orvostudományokOrvostudományok