Bényei, PéterBitskey, IstvánGörömbei, András2011-01-102011-01-102007978 963 473 048 41217-0380http://hdl.handle.net/2437/101454A kötet a Kemény-recepció által megnyitott értelmezői ösvényeken indul el, olyan kérdésekre keresve a választ, mint például: a jelentésképzés mely sajátos területeit nyitja meg a történelmi regény poétikai alakzata Kemény írásművészetében, vagy hogy milyen alapon beszélhetünk egy regény tragikumáról, s mennyiben segíti a tragikus hatásmechanizmus kibontakozását a múlt esztétikai reprezentációja stb.? A kötet első fele műfajelméleti és kritikatörténeti kérdéseket jár körül: a 19. századi történelmi regény alakzatának leírására tesz kísérletet, majd a dráma és a regény ötvöződésnek mechanizmusát tárgyalja a Kemény-korabeli kritikák és a Kemény-regények tágabb-szűkebb összefüggésrendszerében. Az elméleti fejezeteket Kemény Zsigmond három legismertebb történelmi regényének (Özvegy és leánya; A rajongók; Zord idő) átfogó interpretációja követi.Előszó, 9-18. Első rész, A történelmi regény műfaji kérdései a Kemény-regények értelmező horizontjából, I. A történelmi regény elmélete körüli dilemmák, 19-20. A műfaji értelmezés anomáliái, 21-30. Romantikus, realista vagy biedermeier jelenség a 19. századi történelmi regény?, 31-34. Történelmi regény: fikció és/vagy valóság?, 35-41. Tipizálás és tanulságai, 42-46. Történetírás és történelmi regény, 47. A történelem fogalmának átalakulása és a történelmi regény születése, 47-52. A történetírás művészi-leíró modellje és a történelmi regény, 53-69. A tudományos történetírás-modell narrativista kritikája: a történelmi regény és a narratív történetírás megkülönböztető jegyei, 70-92. Történettudomány kontra történelmi regény: a műfaj néhány jellegadó poétikai vonása, 93-111. Eposz és történelmi regény, 112. Az eposz és a regény funkcióváltása, 112-114. Eposz és történelmi regény: a múlt-jelen viszony megváltozása, 115-125. A történelmi regény és a kulturális emlékezet, 126-134. A történetírás és a történelmi regény viszonyának megítélése a 19. század második harmadának magyar kritikai diskurzusaiban, 136-152. A történetírás és a történelmi regény viszonyának megítélése a 19. század pozitivista megközelítéseiben és a Zord idő 20. századi recepciójában, 153-168. A Kemény-regények drámaiságának és tragikumának néhány kérdése – kritikatörténeti kontextusban, 169. A regény és a dráma ötvöződése: műfajelméleti kontextus, 170-183. A regény és a dráma ötvöződése: műfajtörténeti kontextus, 184-199. A tragikum kontextusai I., A 19. századi „vétség-elvű” tragikumfelfogás és a Kemény-regények tragikuma, 200-225. „Anyai szeretet ez, mely a bánatost elringatja”, Kemény Zsigmond regényeinek tragikumáról, 226. A tragikum mibenlétéről, 226-236. Utak a modernizált, regényesített tragikumhoz, 237-241. Új tragédia- és tragikumkoncepció a 19. században, 242-251. A Kemény-regények tragikuma, 252-258. Szövegelemzések, „Ki fejti meg a gondviselés talányait?”, Drámaiság és történelmi regény, Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya, 259. Drámaiság és történelmi regény, 259-268. Drámai strukturáló elvek az Özvegy és leányában, 269-284. Tarnócziné, a keresztyén Médeia, 285-295. Tragikum az Özvegy és leányában, 296-317. „El van tévesztve egész életünk!”, Szubjektumfilozófia és történelmi regény, Kemény Zsigmond: A Rajongók, 318. A szubjektumprobléma kiéleződése a 19. század közepén, 318-331. A letűnt korabeli életvilág, mint létmodell: mimézis és allegória, 332-342. A rajongás létállapota, 343-359. A regény tragikuma, 360-366 „Elhagyva van, aki elhagyja magát”, Nemzeti identitástudat és történelmi regény, Kemény Zsigmond: Zord idő, 367. A Zord idő mimetikus és allegorikus struktúrái, 367-392. Az irónia változatai a Zord időben, 393-410.Irodalom- és rövidítésjegyzék, 411-448. Névmutató, 449-454.huirodalomtörténetepikatragikumtörténelmi regényKemény ZsigmondZord időÖzvegy és leányaA rajongókBook457 p.