2008-12-072008-12-079631177203http://hdl.handle.net/2437/47837"Amikor te lettél a mi mamánk, akkor én még kis hülye voltam, és nem tudtam, hogy engem nem fogsz szeretni. Csak aztán mindig jobban megnőttem, és mindig jobban rájöttem." Ilyet persze hangosan soha nem mondana a nevelőanyjának Judit, de éjszaka, a kórházban, ahol az ember úgysem tud aludni, sok minden kimondható, vagy legalábbis végiggondolható. Juditnak most bőven van ideje a magányos párbeszédre, hiszen jó darabig nem rohanhat úszni, dzsúdózni, huzakodni ikertestvérével, a lüke Ágival, hiszen feküdnie kell. Mivel ledobta a hátáról egy Juci nevű ló. Csak fekszik hanyatt, kispárnával a harmadik csigolyája alatt, és gondolkodik. Végiggondol mindent, az egész "csodálatosan vacak" életét...http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ810561bibFSZ810561