Bitskey, IstvánGáti, Magdolna2013-06-122013-06-122013http://hdl.handle.net/2437/170814E disszertációban a Teleki Mihály által kialakított kommunikációs tér eljárásait, technikáit vizsgáltuk. Másként szólva, Teleki Mihály kommunikációs eszközeivel foglalkoztunk az 1680-as évek Erdélyében. Cserei Mihály Históriájának egyik kiragadott dialógusában megmutattuk, hogy a személyekhez köthető bizonyos akarati megnyilvánulások meglehetősen összetett jelentéssel rendelkeznek. Teleki Mihály „esküszövegét” vizsgáltuk, melynek legfőbb célja a meggyőzés volt, a Bánffy-ellenes liga subscribálásához, s ennek érdekében Teleki különféle manipulációs eszközöket „vetett be”. A szokásjogi beszédmódban indította érvelését, megfigyeltük, hogy a korban a szokásjogú elv erősebb volt a törvényerejűnél (a Tripartitumnál a Compilatae). Így Teleki is a Tripartitumra hivatkozott esküszövegében. Majd azt tapasztaltuk, hogy Teleki Mihály látta, hogy nem ér el célt Béldinél, és ekkor következett be a beszédmódváltás. Belépett a férj szerepkörébe, kisajátította Béldi Pál beszédmódját, és utasította Béldinét a hallgatásra. Ebben a kommunikációs helyzetben szükséges volt az előrelátás, a gyors helyzetfelismerés képessége. Úgy gondolom, hogy mindez csak akkor kamatozik adott helyzetben, ha jó emberismerettel társul. Teleki Mihály kommunikációs eljárásainak, módszereinek a vizsgálata több szinten történt meg. A Cserei-dialógusban Teleki Mihály egy vele hasonló pozíciót betöltő erdélyi főúrral, s annak feleségével volt egy kommunikációs helyzetben. A későbbiekben az udvar nyilvánosságát vizsgáltuk, amelyben Teleki Mihály dominus kercsesorai birtokán kiadott instrukcióját olvastuk. Az udvar egyaránt beletartozik mind a magán, mind a nyilvános szférába. Politikafilozófiai szempontból megállapítottuk, hogy Teleki Mihály a közösség és az egyén viszonyát tekintve, korának modern felfogását, az úr (dominus) és a tagok (szolgák) közötti szerződéses viszonyt képviselte. Gondolkodásmódjában az ókori pater familias szerepkörétől, vagyis a korlátlan hatalommal rendelkező dominus jogkörétől való elmozdulást állapítottuk meg. Az „az ki mint szolgál, az szerint fizetek” kijelentése rokonságot mutatott a nyugat-európai szerződéselméletek pl. Thomas Hobbes, John Locke vagy Jean-Jacques Rousseau-féle változatával. Teleki Mihály gondolkodása, azt tapasztaltuk, hogy a liberalizmus felé mutat, és mindenképpen jelen van benne a nyugat-európai minta is. Ezt alátámasztotta a patrónusi tevékenységi köreinek az áttekintése az 1670-es évekre vonatkozóan. Mindeközben nemcsak Erdély, hanem több szempontból Németország irányába is kitekintés történt e munkában. Egyrészt, megfigyelhető, hogy Teleki Mihály politikai tevékenységével párhuzamosan kortársa, Johann Adam Weber is, akinek életrajzi konstrukcióját ebben a munkában tettük először közre, hasonlóan nagyívű egyházi, egyházpolitikai karriert futott be. További kutatást igényelne még a Weber-életrajz. Például tanulságos lenne átvizsgálni Würzburgban a Weberrel kapcsolatos iratokat, ha ugyan fellelhetőek, vagy Baumbergben, ahol szintén hosszabb időt töltött el az ágostonrendi szerzetes. Nem beszélve a jezsuitaátlépés előtti időszakáról, így ebben az esetben, Itáliában, a Brixen melletti Neocellae apátságának levéltári anyagát lenne hasznos még átnézni. Webert a höglwörthi adminisztrátorsága idején számos kérdés foglalkoztatta, és gyakran elmélkedett is az emberekkel való bánás művészetéről. Munkái Magyarországon is több udvarban fellelhetőek kiváltképp használatosak voltak azonban Erdélyben. Weber Spiritus principalis című királytükrének fordítását Teleki Mihály el is készíttette. A kötetek ajánlásainak olvasása során a Teleki Mihály által teremtett kommunikációs teret több fejezeten át értelmeztük. Azt vettük észre, hogy Teleki Mihály mintegy virtuális dialógust eszközöl ki az őt körülvevő környezet tagjaival. S a körülötte lévő kommunikációs térben szinte folyamatosan azt a kérdést sugallja: elfogadják-e azokat a közösségi szerepeket, amelyeket ő kijelölt a környezete tagjainak? Betekintést nyújtottunk az 1680-as évek Teleki-levelezésébe is. A levélváltások gyakorisága alapján megállapítottuk, hogy kikkel ápolt napi szintű kapcsolatot az erdélyi főúr. A „szelektált” levelek diszpozíciós sémáit olvastuk, és azt tapasztaltuk, hogy a salutatio, a conclusio retorikai formulái mutatják a Teleki Mihályhoz fűződő kapcsolatnak a jellegét. Úgy gondolom, hogy a levelezés további, mélyrehatóbb kutatást igényelne még. Érdemes lenne megvizsgálni a Teleki Mihály saját kezűleg írott leveleit is. Megállapítottuk továbbá, hogy a levelek már eleve részesei egy kommunikációs térnek. Így az írások mindegyike a Teleki által „kérdezett” közösségi beléptetés válaszainak tekinthető. Az S. Pataki és az ifj. Teleki-fordítás politikafilozófiai koncepciójában sok hasonlóságot vettünk észre. Mindkét esetben, egyrészt az uralkodónak, másrészt a társadalom egyéb rétegeinek szól a szöveg. Teleki Mihálynak megjelenik a közjó elérésére (bonum commune) vonatkozó, az egyetemes nevelésre irányuló arisztoteliánus nézete, miszerint a társadalom célja a közjó elérése, de magát a célt és az elérés útvonalát, annak módját ő irányozza elő. Kijelentettük, hogy a műfajok megválasztása is tudatosságra vallott, hiszen éppen a fejedelemtükör és az etikai kódex politikai–morális diskurzusai tették lehetővé a bennük megfogant retorikai eszköztárral a közösségi szerepek manipulatív felajánlásának lehetőségét. Az utolsó fejezet az árva II. Apafi Mihály megnyilatkozását elemzi. Keletkezését tekintve, apja, a fejedelem halála után íródott. Teleki Mihályt Istentől kiválasztott atyjának nevezi ebben a levélben, melynek betűhív átiratát a Függelékben közöltük. Mindez ideig ez a levél is kiadatlan. A dolgozatban a Spiritus principalis ajánlásának olvasásakor feltettem a kérdést, hogy vajon II. Apafi Mihály befutja-e a pályát, amit Teleki Mihály előírt számára. A disszertáció végén azt gondolom, hogy „igen”. E több évet átfogó virtuális dialógusban megtörtént a válaszadás. Ami II. Apafi Mihály életének mélypontja, az úgy látom, hogy Teleki Mihály karrierjének ívét, pályáját tekintve a tetőpont. Teleki Mihály 1690. tavaszán, Erdély élén állt, az országgyűlés teljes támogatását élvezhette. A leendő ifjú fejedelem „Istentől is választott atyjának” nevezte. A szakirodalom és a korabeli közvélemény nagy részével ellentétben úgy vélem, hogy ő nem akart fejedelem lenni. Teleki Mihálynak az elismerésnél, és a hatalmi ütközőhelyzetek irányítási „jogánál” nem kellett több, mert a disszertációban vázolt kommunikációs eljárásait ezen körülmények között tudta megvalósítani. Úgy hiszem, hogy soha nem akart „első”, a „fő” lenni, a célja inkább volt a „főt” irányítani. Teleki Mihály céltudatos, határozott egyéniség lehetett, aki a prudentia, a fronézis erényeit maximálisan elsajátítva építette folyamatában felfelé ívelő karrierjét, mind a politikai pályáját tekintve, mind gazdaságilag a szerzett birtokainak kiterjedtségére nézve is. Mindenkor igyekezett úgy megnyilatkozni, ahogy azt az éppen jelenlévő kommunikációs közeg ágensei megkívánták. Patrónusi tevékenysége, korának modern államelméleti tudományai felé való orientációja is azt mutatja, hogy egy befutott életpálya tudatos felépítéséről, megmunkálásáról van szó. E vizsgálat úttörői, mint Trócsányi Zsolt, Herepei János, Szilágyi István, Gergely Sámuel nagyszabású munkáikban sokat tettek a Teleki-kutatásért. Mérvadó viszont az a tény is, hogy az interdiszciplináris, kultúratudományi diskurzusok egyre több olyan szöveghelyet, forrást és módszert jelölnek meg, amelyek eddig az irodalom vagy akár a történettudomány módszertani vizsgálatában nem voltak jelen. Egyre több olyan műfaj, módszer kerül ennek következtében előtérbe, amelyet a kultúratudományi diskurzusok határterületeinek vallanak. Jelen értekezés éppen ebbe az irányba tett lépéseket a jogszociológia, a retorika, a kommunikáció- és nyilvánosságelmélet terepén. This dissertation deals with the methods and techniques of the communication space created by Mihály Teleki. In other words, Mihály Teleki’s communication tools were studied in Transylvania during the 1680s. As presented in one of the accentuated dialogues in Mihály Cserei’s work History, certain volitional manifestations related to personalities have rather complex meaning. Mihály Teleki’s ’oath’ which primarily aimed at convincing the subscription of the anti-Bánffy league, and in order to which various manipulation tools were Teleki ‘put in’ was analysed. His argument was launched in customary law phrasing and as observed the principle of customary law (Compilatae) was considered to be more forceful compared to the statutory one (Tripartitum) in that era. Thus Tripartitum was referred by Teleki in his oath. Then as observed Mihály Teleki realised not succeeding with Pál Béldi, there was a shift in the phrasing. He stepped into the husband's role, appropriated Pál Béldi’s phrasing and instructed Mrs. Béldi to remain silent. In this communication situation, the capability of foreseeing, a rapid situation assessment was required. In my opinion this will only be remunerated at situations when associated with adequate psychology. Mihály Teleki’s communication techniques and methods were analysed at multiple levels. In the Cserei dialogue, Mihály Teleki was, involved in the same communication situation with a Transylvanian baron in similar position and his wife. Further on, the publicity of the court in which the instruction of Dominus Mihály Teleki published at his Cârțișoara estate was read was brought into focus. The court, in my view, is included in both the private and public realms. From the political philosophical point of view it was concluded that Mihály Teleki represented, in terms of the relationship between community and the individual, the modern conception of his age, i.e. the contracted relationship between the Lord (dominus) and the members (servants). Regarding his mentality, an excursion from the ancient pater familias role, i.e. the tether of dominus with unrestricted power was concluded. His assertion ‘I pay according as you serve’ indicated affinity with Thomas Hobbes’, John Locke’s and Jean-Jacques Rousseau’s versions of the Western European contract theories. Mihály Teleki’s mentality, as observed, points to the liberalism and also contains some Western European dimensions. This was supported by the review of the range of his patronage for the 1670s. Meanwhile, this dissertation contains an outlook not only towards Transylvania, but also Germany. In line with Mihály Teleki’s political activities, his contemporary Johann Adam Weber, whose biographical construction has been published for the first time in this dissertation, had a similarly ambitious ecclesiastical and ecclesiastical political carrier. Further research would be required on Weber's biography. For example, a revision of Weber related documents in Würzburg if indeed in evidence or in Baumberg where this Augustinian friar also spent a longer time period. Not to mention his time prior to the Jesuit conversion, in which case, the archives in the Novacella Abbey near Brixen in Italy would be more useful to look through. Weber was, during his administratorship in Höglwörth, concerned with a number of matters and often contemplated on the art of treating individuals. Although his works can be found in many courts of Hungary, they were especially used in Transylvania. A translation of Weber’s speculum regis entitled Spiritus principalis was accomplished by Mihály Teleki. While reading the recommendations of the volumes, the communication spaces created by Mihály Teleki were interpreted through several chapters. As noticed, a quasi virtual dialogue is procured by Mihály Teleki with members of the surrounding environment. And toward the communications space around him the question whether the community roles designated by him for the members of his environment would be accepted is suggested almost constantly. An overview on the 1680s Teleki correspondence was provided as well. Based on the frequency of exchanges of letters the persons with whom the Transylvanian nobleman maintained daily contact could be ascertained. The dispositional patterns of the ‘selected’ letters were read and it was found that the rhetorical formulas of Salutatio and Conclusio indicated the nature of his relationship to Mihály Teleki. The study of this correspondence would require a more in-depth research. A study into Mihály Teleki’s manually written letters would also be worth of interest. Furthermore, it was also concluded that these letters are already segments of a communication space. Thus, all the articles can be considered as responses of the community access ‘inquired’ by Teleki. Several similarities were observed in the political philosophical concepts of S. Pataki and the Teleki Jr. In both cases, the text approaches the monarch, on the one hand, and the other layers of society, on the other. Mihály Teleki’s Aristotelian view related to accessing the common good (bonum commune) and aiming at universal education according to which society intends to achieve the common good, however the objective as well as the route and method of achievement themselves are appropriated by him. As observed the selection of genres also declared awareness as actually the political-moral discourses of the speculum regium and the code of ethics advanced the possibility of manipulatively offering community roles by the conceived range of rhetorical tools. In the final chapter, manifestations of the orphan Mihály Apafi II are analysed. In terms of its origins, it was written after the death of his father, i.e. the prince. Mihály Teleki is called his father chosen by God in this letter, which letter-perfect transcription is enclosed in the Appendix. As yet this letter has been also unpublished. In this dissertation, while reading the recommendation of Spiritus principalis the question was raised whether Mihály Apafi II would achieve what had been intended for him by Mihály Teleki. As a conclusion, I assume the answer is ‘yes’. This answer was made in this comprehensive multi-year virtual dialogue. As for Mihály Apafi’s nadir in his life, in my opinion, it coincides with in terms of Mihaly Teleki's career, the apogee. Mihály Teleki was head of Transylvania during the spring of 1690 and enjoyed full support by the parliament. He was called ‘his father also chosen by God’ by the young prince-to-be. Unlike most of the literature and the contemporary public opinions, I believe he did not intend to be a prince. In my opinion, Mihály Teleki did not seek to get more than appreciation and the supervision ‘rights’ of power conflicts as his communication techniques outlined in this dissertation could be accomplished under such circumstances. As far as I am concerned he never wished to be ‘primal’, the ‘head’ but his objective was to supervise the former ‘head’. In my opinion, Mihály Teleki could be a purposive, strong-minded individual, who developed his successful carrier in terms of politics and economics regarding the extent of acquired estates by maximally imbibing the virtues of prudentia and fronesis. At all times, he intended to evidence as required by the agents of the actually represented communication medium. His patronage and orientation towards the modern studies of state theory of his age also indicates a conscious development and the processing of a successful carrier. In their works, the pioneers of this study pioneers as Zsolt Trócsányi, János Herepei, István Szilágyi and Sámuel Gergely all made a great contribution to the Teleki research. The fact according to which an increasing number of text places, sources and methods previously not included in literature and historical methodology studies are designated by interdisciplinary and cultural studies discourses is also significant. As a result, a growing number of genres and methods professed as disciplinary of cultural studies discourses has come to the front. Such is the very direction towards which measures were taken in this dissertation, in the fields of law sociology, rhetorics and communication and public theory.165hupolitikaelméleterdélyi irodalomfejedelmi tükörinstrukciólevelezésmorálfilozófianyilvánosságelméletközjó (bonum commune)kommunitarizmusszokásjogpoliticaltheoryliterature of Transylvanianspeculum regiuminstructioncorrespondencemoralphilosophypublic theorycommon good (bonum commune)communitarismcommon lawIrodalomtudományokBölcsészettudományok