Halmos, GáborSzegedi, Krisztián Gábor2024-12-242024-12-242024https://hdl.handle.net/2437/384202Ebben a tudományos munkában egy-egy betegcsoportban sor került a VHL, PTEN és BAP1 mutációinak a vizsgálata alkalmával kapott eredmények bemutatására. Továbbá, egy másik, szintén vesetumorral leírt betegpopuláció ép/tumoros szövetminták párjain a miR-21 és miR-221 expresszióját vizsgáltuk. Úgy a genetikai, mint a miRNS-ekkel történő vizsgálataink során célul tűztük ki azok klinikopatológiai jelentőségének elemzését is a betegek klinikopatológiai jellemzőinek birtokában. Szintén célunk volt VHL, PTEN, BAP1 genetikai eltérések, valamint a miR-21 és miR-221 lehetséges szerepének vizsgálata az RCC tumorigenezisében. A miR – el történő vizsgálatokhoz 24 tumoros és 24 ép (több mint 3 cm távolságra a tumoros szövettől) szövetminta párt használtunk fel. A szekvenálási vizsgálatainkhoz egy másik betegcsoport, a 2022-2023-as időszakból származó mintái kerültek felhasználásra. Ebben az esetben is 24/24 ép/tumoros szövetminta párokkal dolgoztunk. A minták gyűjtése a Debreceni Egyetem Urológiai Klinikáján vesetumorral diagnosztizált betegek műtétje során történt. A vizsgálatok végzése a Debreceni Egyetem Kutatás Etikai Bizottságának jóváhagyásával végeztük (UD REC/IEC 4831-2017), melyhez minden beteg írásos beleegyezését adta. A VHL, PTEN és BAP1 gének mutációs vizsgálatai alapján feltételezzük, hogy a VHL és PTEN gének változásai szignifikánsan nem függenek össze a vesedaganatos betegek kóros jellemzőivel vagy túléléssel. Az összes általunk azonosított VHL-mutáció a pVHL elvesztéséhez vezethet, ami további tumorigenezist indukál. A leírt VHL genetikai polimorfizmusa (rs779805) szintén patogénnek tekinthető, és hozzájárulhat a vesedaganatok kialakulásához. Noha a VHL mutáció ritka az AML-ben, vizsgálatunkban két fiatal, AML-ben szenvedő nőbetegnél a VHL gén mutáltnak mutatkozott. VHL mutációt figyeltünk meg egy 72 éves nőnél, akinél onkocitómát diagnosztizáltak. Tanulmányunkban először számolunk be PTEN His93Arg mutációról papilláris RCC-ben szenvedő betegben. Feltételezzük, hogy a VHL és a PTEN elvesztése együttesen járulhat hozzá a vesetumorok felgyorsult progressziójához. A BAP1 gén hot spot régióiban végzett mutációanalízis alapján úgy tűnik, hogy ez a gén nem vesz részt a tumorigenezisben az általunk vizsgált betegminták esetében. Összefoglalva, feltételezzük, hogy a genetikai aberrációval azonosított vesetumoros betegek klinikai prognózisa a 3. és 10. kromoszóma elvesztésével is összefüggést mutat. Mivel a VHL, PTEN és BAP1 gének összesített mutációs rátája a vizsgált mintákban alacsony volt, igy a betegség kialakulása és prognózisa a vizsgált beteg csoportban nem kizárólag az ilyen típusú genetikai elváltozásokkal hozható összefüggésbe. Az epigenetikai, az a miRNS-eket érintő vizsgálataink során két onkogén miRNS-t, a miR-21 és a miR-221 tanulmányoztuk a vesetumorral diagnosztizált betegekből származó tumoros és ép szövetminta párokon. Vizsgálataink eredményeként az onkogén miR-21 és miR-221 szignifikánsan magasabb expressziót mutatott a tumoros veseszövetekben, mint az egészséges minta párokban. Ezeknek az onkogén miRNS-eknek (miR-21 és miR-221) a humán ccRCC esetekben mutatott upregulációja arra utalhat, hogy mindkettő miR részt vesz a ccRCC kialakulásában. További in vitro vizsgálatokra van szükség annak bizonyítására, hogy a túlzott miR-21 és miR-221 expresszió összefüggésbe hozható a fokozott proliferációval és sejtmigrációval. Remélhetőleg jelen tudományos munkával részben hozzájárultunk a vesetumorok hátterében álló genetikai, epigenetikai tényezőinek megismeréséhez, mely információ segítségül szolgálhat a jövő kutatóinak ezen tényezők klinikai és terápiás szerepének feltárásában.In this study, using a sequencing approach, we analyzed the mutations of VHL, PTEN, and BAP1 in 24 renal tumor specimens. The VHL gene was sequenced, and we aimed to report the somatic mutations we found. Although the prognostic impact of the PTEN and BAP1 mutations in renal carcinoma is under investigation, the prognostic significance of mutated PTEN and BAP1 genes has not ever been fully described in RCC. In the literature, we found hot spot exons of PTEN and BAP1 genes that were detected in other carcinomas such as endometrial carcinoma [17,27]. Therefore, the present study aimed to detect mutations only in the hot spots. Our purpose was also to establish the role of BAP1 as a tumor suppressor protein in the tumorigenesis of renal cancer in the examined group of patients. We also associated the presence of every identified genetic alteration with the clinicopathology of the examined patients. The study included a cohort of patients (24 patients in total) with renal tumors who underwent surgical resection at the Department of Urology, University of Debrecen. All patients gave informed consent before participating in the study. The study was approved by the Ethics Committee of the University of Debrecen (UD REC/IEC 4831-2017). Tumors were staged using the TNM staging system of the Union for International Cancer Control. Histological grade was determined according to World Health Organization criteria. The local invasion was assessed using T staging, and lymphatic status was recorded as positive or negative. After confirming the presence of the renal neoplasm on cryosections in each case, the tumor tissues were immediately frozen in liquid nitrogen and stored at −80 ◦C until further molecular processing. The rest of the surgical specimens were processed routinely for morphological analytical histopathology to establish the final tumor diagnosis in each case of the formalin-fixed paraffin sections, including the histotype, the grade, the pathologic staging (pT), and lymph node involvement, using the internationally approved standard protocols for RCC (see above). All human tissue samples originated from primary tumors without metastases. In this scientific work, certain genetic and epigenetic factors (miRNAs) that might play a role in the development of kidney tumors were examined in samples of patients diagnosed with renal carcinoma at the Department of Urology, University of Debrecen. Based on our studies of VHL, PTEN and BAP1 mutations, we assume that changes in VHL and PTEN genes are not significantly related to the pathological characteristics or survival of patients with renal tumors. All the detected VHL mutations examined lead to the loss of pVHL, thus affecting further processes in tumorigenesis. The described genetic polymorphism (rs779805) of VHL is also considered to be pathogenic and may contribute to the development of renal tumors. VHL mutation is rare in AML; however, in our study, two young female patients with AML harbored alterations of the VHL gene. VHL mutation was also observed in a 72-year-old woman diagnosed with oncocytoma. In our study, we report, for the first time, a PTEN His93Arg mutation in a patient with papillary RCC. Overall, we assume that the loss of VHL and PTEN may cooperatively contribute to the accelerated progress of renal cancer. However, BAP1 seems to be uninvolved in the reported tumorigenesis. In conclusion, we assume that the outcome of the patients with renal tumor-identified genetic aberrations can be associated with losses at chromosomes 3 and 10. As the overall mutation rate of the VHL, PTEN, and BAP1 genes was low in all samples investigated, the development and prognosis of the disease in the examined patients were not exclusively associated with these types of genetic alterations. We also performed experiments to study some epigenetic background of the renal tumorigenesis. Specifically we studied the expression of two oncogenic miRNAs, miR-21 and miR-221 in human kidney cancer tissues and paired adjacent healthy tissues of the patients diagnosed with RCC at the Depertment of Urology, University of Debrecen. As a result we could observe significantly higher expression of both studied miRNAs in tumorous kidney tissues compared to healthy pairs. In conclusion of this study, the up-regulation of these oncogenic miRNAs (miRNA-21 and miRNA-221) in human ccRCC tumor tissue samples compared with adjacent nontumorous tissues might suggest that both of them are involved in the development of ccRCC. To prove their clinical utility further in vitro studies are needed to demonstrate that such overexpression can be associated with augmented proliferation and cell migration. Hopefully, with this scientific work, we have partially contributed to the knowledge of the genetic and epigenetic factors behind kidney tumors, which information can help future researchers in exploring the clinical and therapeutic roles of these factors.94humiRNS, miR-21, miR-221, VHL, PTEN, BAP1PhD, doktori értekezésGyógyszertudományokOrvostudományok