2008-12-042008-12-049639326070http://hdl.handle.net/2437/41339A közgazdasági gondolkodás nem kerülheti meg az olyan szituációk vizsgálatát, amelyekben a szereplők saját döntéseiket az egymás viselkedésére vonatkozó kalkulációra alapozzák. Az ilyen, stratégiai interakciókkal jellemezhető helyzetek elemzésének eszköze a játékelmélet, amely az elmúlt húsz év során jelentős helyet foglalt el a közgazdaságtan módszerei között. Az említett szituációk közül figyelemre méltóak azok, amelyekben egy vagy több szereplő információi nem teljesek, csakúgy, mint a gyakorlati szituációk többségében. Minthogy azonban a szereplők döntéseiket az egymás viselkedésére vonatkozó kalkulációkra építik, a szokásos optimalizáláson alapuló döntéshozatal az információhiány mellett különösen érdekes helyzeteket eredményez. Ezen helyzetek kezelésére alkalmas az olyan dinamikus (szekvenciális) játékok elmélete, amelyekben legegyszerűbb esetben az egyik szereplő rosszul informált, míg a másik vagy a többiek információi teljesek.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ643609bibFSZ643609