Muszbek, LászlóKun, Mária2018-02-152018-02-152018http://hdl.handle.net/2437/248117A plazma XIII-as faktora két A és két B alegységből felépülő heterotetramer protranszglutamináz. A véralvadás utolsó fázisában aktiválódik trombin és Ca2+ együttes hatására. Az aktivált FXIII-as faktor egy transzglutamináz (FXIIIa), melynek fő funkciója a fibrin láncok keresztkötése és az α2-plazmin inhibitor fibrin láncokhoz való kötése, így stabilizálva a fibrin alvadékot. Az FXIII részt vesz a sebgyógyulásban, az érújdonképződésben és a terhesség fenntartásában is. Az FXIII hiány öröklött formája egy ritka, súlyos vérzékenység, a vérzéses tünetek FXIII koncentrátum rendszeres adásával jól megelőzhetők. Az öröklött FXIII hiányt rendkívül ritkán alloantitestek megjelenése súlyosbíthatja és igen nehezen kezelhetővé teszi. Az FXIII ellenes autoantitestek az öröklött FXIII hiányhoz hasonlóan súlyos, de nehezen kezelhető vérzékenységet okoznak. Vizsgálataink célja három beteg esetében az FXIII ellenes antitestek jellemzése, a diagnózis újszerű megközelítésének bemutatása, és a betegség lefolyásának követése volt. Meghatároztuk a plazmában az FXIII aktivitásokat az FXIII-A2B2 komplex, FXIII-A, totál és szabad FXIII-B antigén koncentrációkat. Az antitestek és rFXIII-A2, valamint FXIII-A2B2 közötti interakciók kötődési állandóinak meghatározására SPR-en alapuló technikával történt. A betegek plazmájából előállított IgG-k gátló kapacitását az IC50 értékkel jellemeztük. Az antitesteknek az FXIII-A trombin általi hasítására kifejtett hatását Western blottinggal követtük nyomon. A Ca2+ indukálta FXIII aktivációjára és az aktív FXIII aktivitására kifejtett gátló hatást speciális FXIII aktivitás tesztekkel értékeltük. Kimutattuk, hogy vizsgált antitestek nagy affinitással kötődtek a rFXIII-A2-hez és az FXIII komplexhez. Az alacsony IC50 értékek azt mutatták, hogy az antitest plazma koncentrációja sokszorosa annak, ami a normál plazma FXIII aktivitásának teljes gátlásához elegendő lenne. Az általunk vizsgált egyik autoantitest és az alloantitest kombinált hatású antitest alcsoportba sorolható, vagyis neutralizáló és nem neutralizáló hatással egyaránt rendelkezik. A másik vizsgált autoantitestnek IV-es típusú neutralizáló hatása volt, azaz elsődlegesen az FXIIIa-t gátolta. A betegek kezelése igen komoly nehézségekbe ütközött. Még a leginkább eredményes eradikációs terápia is csak átmeneti sikereket eredményezett és az alloantitest, ill. az egyik autoantitest esetében nem lehetett megakadályozni a letális kimenetű vérzést. Reményeink szerint az általunk alkalmazott megközelítés az FXIII ellenes antitestek hatékonyabb diagnosztikáját eredményezik és végső soron jobb terápiás megközelítéshez vezethetnek.Plasma FXIII is a heterotetrameric protransglutaminase consisting of two A and two B subunits. It is activated in the final stage of blood coagulation by the concerted action of thrombin and Ca2+. The main function of activated factor XIII, a transglutaminase (FXIIIa), is the stabilization of fibrin clot by crosslinking fibrin chains and covalently attaching α2-plazmin inhibitor to fibrin. FXIII also participates in wound healing, in angiogenesis and in maintaining pregnancy. The inherited form of FXIII deficiency is a rare, severe hemorrhagic diathesis. In extremely rare cases inherited FXIII deficiency is complicated by anti-FXIII alloantibodies that make disease management very difficult. Similarly to the inherited form, FXIII deficiency caused by autoantibodies against a FXIII subunit also represent rare, but severe bleeding diathesis, however in this case patients’ management is more difficult. The aim of our investigations was to introduce novel approaches into the diagnosis and characterization of anti-FXIII antibodies and to follow the clinical course of three patients with such antibodies. FXIII activities, the concentrations of FXIII-A2B2 complex, total and free FXIII-B were determined in the plasma. Binding constants for the interactions of the antibodies with rFXIII-A2 and FXIII-A2B2 were determined by SPR technique. Inhibitory capacities of IgG-s were characterized by IC50 values, i.e. by the concentration exerting 50% inhibition of FXIII activation/activity. The effect of the antibodies on the truncation of FXIII-A by thrombin was monitored by Western blotting. The inhibition of Ca2+ induced FXIII activation and FXIIIa activity was assessed by specially modified FXIII activity assays. We demonstrated that each antibody bound to rFXIII-A2 and FXIII-A2B2 with similarly high affinity, the presence of FXIII-B did not affect the strength of the binding. The low IC50 values indicated that the plasma concentration of the antibodies is many times over the value that would be required for the neutralization of FXIII present in normal plama. One of the autoantibodies and the alloantibody exerted combined (both neutralizing and non-neutralizing) effect. The primary effect of the other autoantibody was the inhibiton of FXIIIa (type IV neutralizing effect). Management of the patients was extremely difficult. Only transient results were achieved even with the relatively most successful eradication therapy and the patient with the alloantibody and a patient with autoantibody died due to lethal hemmorrhage. We hope that our approach improves the diagnosis of anti-FXIII antibodies and leads to novel therapeutic initiatives.72huFXIII-as faktorFXIII hiányantitestosztályozáskötési affinitásvérzékenységfactor XIIIFXIII deficiencyantibodyclassificationbinding affinitybleeding diathesisElméleti orvostudományokOrvostudományok