Kenyeres, Attila ZoltánUjvári, Orsolya2021-04-232021-04-232021-04-23http://hdl.handle.net/2437/307132A már egy éve elhúzódó pandémia adta az ötletet, hogy foglalkozzak a jelenleg „szunnyadó” kulturális közösségekkel. Fő célja a tanulmányomnak, hogy megtudjam milyen viselkedést tanúsítanak egymással szemben ezek az emberek. Arra is kíváncsi vagyok, hogy az elmúlt egy évben, változott-e a felelősségvállalás és önkéntesség szintje. Hogyan és milyen módon segítik egymás életét a közösségek ezekben a nehéz időkben, valamint az egyén viselkedését vizsgálom, hogy mivel segít saját magán. Így a hipotéziseim a következőek: Sokan nehezen élték meg a karanténhelyzetet. A kulturális közösségek egyes tagjainál a jelenlegi helyzetben is erős, vagy még erősebb a társadalmi felelősségvállalás érzete, így bárminemű segítséggel hozzájárulnak ahhoz, hogy társaik könnyebben vészeljék át a vírushelyzetet. A csoportokhoz tartozó egyéneknél előfordul, hogy valamilyen kreatív tevékenységgel, alkotással vagy új ismeretek szerzésével tölti az idejét és teszi könnyebbé a pandémiát. A hipotézisem ellenőrzéséhez online kérdőívet alkalmaztam. A kutatási alanyaim kulturális közösségekhez tartozó emberek voltak. A felmérést 105-en töltötték ki. Az eredmények kiértékelésével beigazolódtak a hipotézisek. Az emberekben erősödött a társadalmi felelősségvállalás és az eredményekből azt is kikövetkeztethetjük, hogy egyes problémás időszakok milyen kreatív energiákat szabadítanak fel. Még azt is megfigyeltem a kérdőív megosztásakor, hogy kevesebb, mint egy nap alatt jött össze a 105 válasz, ami arra utal, hogy az emberek szeretnek aktualitásokról beszélni és véleményt alkotni. Levonva a konklúziót, ha az embereket egy erős negatív behatás éri, előfordul, hogy pozitív és kreatív tevékenységre ösztönzi őket.38huközösségkaranténDEENK Témalista::Neveléstudomány