Dobai, CsillaSzerényi, Nikoletta2017-01-122017-01-122013-03-04http://hdl.handle.net/2437/233986Összefoglaló Bevezetés: Az elhízás a mai kor egyik legsúlyosabb betegsége, a testsúlyfelesleg előfordulása mára már pandémia jellegűvé vált. Az elhízás anyagcsere folyamatok genetikai, központi idegrendszeri, endokrin és környezeti hatásokra létrejövő zavara, amely az energiaháztartás egyensúlyának módosulását okozza. Az abdominális elhízás hajlamosít elsősorban a 2-es típusú diabetes, dyslipidaemia, metabolikus szindróma, hyperuricaemia, epekövesség, obstruktív alvási apnoe, hypertonia, és a normális súlyúakhoz képest fokozottabb a kockázat a daganatos megbetegedések (emlőrák, endometrium-, colon-, rectum-, és prostatacarcinoma) kialakulására. A 2-es típusú diabetes egy központi szereplő az elhízás szövődményeinek kialakulásában, így a nullhipotézisem az, hogy vajon az elhízás összefüggésben áll-e a diabétesszel. Anyagok és módszerek: Az elhízás vizsgálata négy nyíregyházi háziorvosi praxisban történt, mely során a rendelőben bármely okból megjelent betegek vehettek részt. A vizsgálat során megmértem a betegek testsúlyát, testmagasságát, haskörfogatát, vércukorszintjét (éhomi/random) és vérnyomását, illetve feljegyeztem, hogy az egyénnek szenvednek-e hypertoniában és/vagy diabetes mellitusban, és fennállásának idejét. Eredmények: A vizsgálatban 601 beteg vett részt, 363 nő és 238 férfi, illetve 238 beteg utasította vissza a vizsgálatot. A mért betegek 39,3%-a túlsúlyosnak és 18%-a elhízottnak bizonyult. A férfiak 50,4%-a volt túlsúlyos az átlag testtömegindexük pedig 27,9 kg/m2 volt. A nőknél a túlsúlyosság 31,7%-os volt, az átlagos BMI pedig 26,4 kg/m2. A férfiak haskörfogata 60%-ban meghaladta az ATPIII kritériumát és 84,9%-ban átlépte az IDF követelményrendszerét. A nők esetében a haskörfogat medián értéktől való eltérés 85,4%-os volt az ATPIII kritériuma szerint, és 95%-os volt az IDF kritériumrendszere szerint. A centrálisan elhízott egyének vércukorszintjei csak kis mértékben voltak magasabbak a normálsúlyúakhoz képest. A betegek 15,6%-a diabéteszes volt. A cukorbetegek 85%-a túlsúlyos és 44,7%-a elhízott volt. A 601 betegnek a 44,2%-a hypertoniás volt, ezen egyének 78%-a túlsúlyosnak és 43,6%-a elhízottnak bizonyult. Következtetés: Eredményeim csak részben támasztják alá a korábbi következtetésemet, mivel az elhízott betegeknél csak kis mértékben volt magasabb a vércukorszint, de ezek értéke nem érte el az IGT és/vagy a diabetes mellitus diagnosztikai kritériumát. A cukorbetegek és a hypertoniások nagyobb hányada túlsúlyos volt, így helytálló az a megállapítás, hogy az elhízás növeli a kardiovasculáris megbetegedések és a diabetes mellitus kialakulásának kockázatát.58huobesitasdiabetes mellitusAz elhízás, mint kóros anyagcsere állapot vizsgálata a háziorvosi praxisokbanDEENK Témalista::Orvostudomány::CsaládorvoslásDEENK Témalista::Orvostudomány::Belgyógyászat