Molnárné Kovács, JuditBernáth, Ágnes2014-11-112014-11-112014http://hdl.handle.net/2437/200406Az értekezés az elmeolvasás, valamint az elmeolvasásra irányuló igény szerepét vizsgálja kimutatott mentális deficit nélküli felnőtt személyek társas viselkedésében. Az elmeolvasás, más néven mentalizáció, a mentalizációs képesség segítségével valósul meg és arra a képességre utal, aminek a segítségével önálló mentális állapotokat, úgymint érzéseket, vélekedéseket, szándékokat vagyunk képesek más embereknek tulajdonítani. Ez jelenti társas érintkezéseink kötőanyagát, mivel nincs közvetlen hozzáférésünk ahhoz, hogy mások mit éreznek, hisznek, vagy milyen vélekedésekkel rendelkeznek. A mentalizációs képesség vizsgálata első ízben gyerekeknél, valamint mentális deficittel élő személyeknél került az érdeklődés fókuszába, mivel azt vizsgálták, hogy mikor ér a gyermek egy olyan fejlődési állapotba, amikor képes a sajátjától eltérő vélekedést tulajdonítani más személyeknek, illetve ennek a képességnek a működési elégtelenségére derült fény bizonyos kórképek, legjellemzőbben Autizmus és Asperger –szindróma hátterében, melyek legjellemzőbb tünetei a kommunikációban és a társas interakciókban jelentkeznek. A képesség működésének szerepét egészséges felnőtt személyek körében csak a 2000-es évektől vizsgálják, ahol az eredmények a magasabb együttműködési hajlandósággal, empátiával, érzelmi intelligenciával és kisebb mértékű machiavellizmussal hozzák kapcsolatba. A disszertáció célkitűzése a mentalizációs képesség mellett a mentalizációra irányuló igény szerepének a vizsgálata is a társas viselkedés területén. A mentalizációra irányuló igény a mentalizáció jelenségkörének a motivációs aspektusára vonatkozik, konkrétan azt jelenti, hogy mekkora motivációval rendelkezik a személy mások mentális állapotainak feltérképezéséhez. Tehát ez nem a képesség működésének a fejlettségét jelenti, csupán azt a késztetést, ami a mentális állapotok megismeréséhez visz közelebb. A disszertációban a mentalizáció valamint mentalizációra irányuló igény szerepét közepesen súlyos konfliktushelyzetekben teszteltük. A mentalizációs képesség tekintetében azt tapasztaltuk, hogy a jobb mentalizációs képességű személyek könnyebben ki tudtak lépni egy eszkalálódó konfliktusból. Ennek oka a mentalizáció proszociális személyiség-irányultsággal való kapcsolata lehet, vagy a mentalizációs képesség jobb perspektíva-átvétellel való kapcsolata, melyek előidézik a bosszútól, illetve a másiknak való ártástól való tartózkodást. A mentalizációra irányuló igény szerepét két ízben teszteltük. Első ízben egy laboratóriumban előidézett sérelem megélését követően, valamint többszempontos, integratív alkuhelyzetben. A sérelem megélését követően az eredmények azt mutatták, hogy minél nagyobb motivációról számol be valaki egy általános másik személy mentális állapotainak megismerésére vonatkozóan, annál nagyobb mértékű megbocsátást mutat. A többszempontos, integratív alkuhelyzet szintén egy laboratóriumban kivitelezett vizsgálat volt. A helyzet lényege, hogy két vizsgálati személynek, három szempont mentén kell egyezséget kötnie egymással, egy olyan szituációban, ahol a szempontok összeegyeztethetőek, ugyanakkor ez expliciten nincs kinyilvánítva. A mentalizációra irányuló igény vonatkozásában azt vártuk, hogy a másik helyzetének feltérképezésére vonatkozó nagyobb igény miatt azok a párok, akik magasabb mentalizációra irányuló igényről számolnak be, hatékonyabb alkukat kötnek. Az eredmények ezt igazolták. A nagyobb mentalizációs igénnyel együtt járó nagyobb mértékű hatékonyság nem a feladat szerkezetének jobb mentális letérképezése miatt jött létre, hanem a kölcsönös engedmény-tétel vezetett oda, hogy ezek a párok jobban ki tudták használni a komplementer alkuteret. A disszertáció emellett a mentalizációs képesség és mentalizációra irányuló igény kapcsolatát is vizsgálja. Eredményeink szerint a képesség és az igény nem mutatnak jelentős, lineáris összefüggést. Összességében a dolgozat a mentalizáció együttműködést, proszociális irányultságot támogató szerepére mutat rá. The dissertation investigates the mentalizing ability and the need for mentalizing in non-clinical adult’s social behavior. The mentalizing ability or theory of mind/mindreading refers to the ability with which we are able to attribute distinct mental states to others, such as beliefs, emotions, and intentions. Attributing mental states to others bonding human social interactions, because we do not have direct access to the cognition or beliefs of other’s, but we are shaving our behavior based on these beliefs. The development and functioning of the ability was investigated first in the field of developmental and clinical psychology. These research revealed the that the children aged about 4-5 got to the relatively ripe stage that means to able to understand that other’s beliefs of reality can differ from his own views. Furthermore, first in case of Autistic spectrum disorders was demonstrated impaired theory of mind which resulted disorders in communication and social interactions. Investigation mentalizing ability in non-clinical adult’s population appeared lately, from the beginning of 2000’s. The studies revealed connection between mentalizing ability and higher level of cooperative tendencies, empathy, emotional intelligence, and lower level of Machiavellianism. The aim of the dissertation is to investigate the role of mentalizing ability and the role of the need for mentalizing in social behavior. The need for mentalizing grabs the motivational aspect of mentalization, which refers the extent of the need for reading other’s mental states like thoughts, beliefs, feelings, intentions and perspectives. In the dissertation the role of mentalizing ability and the need for mentalizing was tested in different conflict situations. The results revealed that participants with higher level of mindreading ability could step out more easily from escalating conflict situation. A plausible reason is the positive connection between mentalization and prosocial personality orientation, and the positive connection between advanced theory of mind and higher level of perspective-taking which can facilitate resistance from revenge and hurting others. The role of the need for mentalizing was tested in two laboratory experiments. In the first experiment participants experienced transgression and measured the tendency to forgive in the function of the need for mentalizing. The results revealed that people with higher level of the need for mentalizing show higher extent of forgiving tendency. In the following experiment participants had to negotiate in dyads about three issues in an integrative negotiation task. We expected that higher level of the need for mapping other’s perspective facilitates more integrative agreements. The results confirmed that. Furthermore, it is also proved that there is not connection between beneficial agreements and the need for mentalizing mediated by the comprehension of the structure of the integrative negotiation task. More profit is in connection with cooperative, prosocial tendencies that allow take partner interest into account and in such an integrative situation it is enhancing profit. Furthermore the dissertation investigates the connection between the ability of mentalizing and the need for mentalizing. The results show that the need for mentalizing does not show significant positive linear correlation with the ability of mentalizing based on affective mentalizing achievement. In sum the dissertation reports a cooperative, prosocial role of mentalization.159humentalizációmentalizációra irányuló igénymegbocsátástöbbszempontos integratív alkutárgyalásmentalizationneed for mentalizingforgivenessmulti issues integrative negotiationPszichológiai tudományokBölcsészettudományok