2008-11-252008-11-259789639593756http://hdl.handle.net/2437/33286"Nagy, széljárta végtelen. Nagy, széljárta halmokkal. Az életfa körül zajló életé, s túl valahol, a régieké. Hová megtér, ki eleget élt, s már nem vágyik újabb életfák alá. Ezért forog a sátorkordé kereke, vissza a Selyemúton. Emlékeket forog a szélbe, fel a holdra, nomád nő emlékezik két utolsó könyvem egyikében. Réges-régi anyánk. Két utolsó könyvem, Az úrnő ezüst ujja, Az éden íze, így lett egyetlen történet: ugyanazokat a terheket görgetik valahonnan valahová." (Kiss Anna) Két utolsó könyvem, Az úrnő ezüst ujja, Az éden íze, így lett egyetlen történet: ugyanazokat a terheket görgetik valahonnan valahová." (Kiss Anna)http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibDEK00690886bibDEK00690886