Szabó, PálHerceg, Attila2025-10-172025-10-172025https://hdl.handle.net/2437/397992Háttér Az abszolút hallással (AH) rendelkező személyek képesek egy izolált hang magasságát azonosítani vagy a hangot reprodukálni külső viszonyítási pont nélkül (Bachem, 1937; Herceg és Szabó, 2022; Herceg és Szabó, 2023; Miyazaki, 2004; Takeuchi és Hulse, 1993; Weisman, Balkwill, Hoeschele, Moscicki és Sturdy, 2012; Ziv és Radin, 2014). Az AH több típusát – pl. valódi-, kvázi- és pszeudo-AH-t (Bachem, 1937) – valamint két formáját különböztetjük meg: a passzív és az aktív AH-t (Kelemen, 2019; Kerek, 1974; Locsmándi, 2016; Párducz, 2016; Tarnóczy, 1947). Passzív AH esetén a hangmagasságok azonosítása szolmizációs hangnevek segítségével történik, míg aktív AH esetén a hangmagasságok reprodukciója történik énekléssel, fütyüléssel, dúdolással vagy egy hangszer segítségével (Abraham, 1901; Herceg és Szabó, 2022; Parncutt és Levitin, 2001; Steblin, 1984; Takeuchi és Hulse, 1993). A tonalitás az a zenei elv, ami az egyes, illetve az összetett hangmagasságokat (akkordokat) egy központi hangmagasság vagy akkord köré szervezi (Jackendoff és Lerdahl, 2006). A passzív abszolút tonalitás (AT) révén egy személy képes megítélni, hogy egy általa ismert zenemű az eredeti vagy más (transzponált) hangnemben szólal-e meg, míg az aktív AT révén képes egy általa ismert zeneművet annak eredeti hangnemében elénekelni vagy hangszeren megszólaltatni (Parncutt és Levitin, 2001). A zenei kifinomultság a zenei képességek, tapasztalatok és ismeretek különböző aspektusait foglalja magában, beleértve az explicit és implicit zenei tudást is (Müllensiefen, Gingras, Musil és Stewart, 2014). A Goldsmiths Zenei Kifinomultság Kérdőív (Goldsmiths Musical Sophistication Index [Gold-MSI] – Müllensiefen és mtsai, 2014) olyan különböző, egymástól többnyire független képességeket és teljesítményeket mér, mint például a zenei észlelés, a zenei képzettség, az emlékezet, a kreativitás, valamint a zenehallgatási és zenealkotási szokások.   Célkitűzések Az AH, az AT és a zenei kifinomultság kapcsán rendelkezésre álló adatok ellentmondásosak. 3 vizsgálatot terveztem, hogy feltárjam, milyen kapcsolat van a transzponáló hangszeren történő játék és (1) az AH, (2) az AT, valamint (3) a zenei kifinomultság között. Transzponáló hangszerek esetén a kottában leírt és a valóságban megszólaló hangmagasságok nem egyeznek. Módszerek, eszközök és vizsgálati minták Mindegyik vizsgálat online módon zajlott, összehasonlítva a transzponáló és a nem transzponáló hangszeren játszók csoportjait. Az AH-t saját fejlesztésű teszttel vizsgáltam, három esetben izolált, egy esetben komplex zenei helyzetben – utóbbinál a vizsgálati személyek két, egyszerre megszólaló hangmagasságot hallottak. A komplex zenei helyzetű AH teszt során a felső, magasabb hang magasságát kellett azonosítani. Az AT-t szintén saját fejlesztésű teszttel vizsgáltam, amelyben két ütemből álló, új, a vizsgálati személyek számára ismeretlen, a vizsgálat számára készült zenei részletek hangzottak el különböző hangszereken, miközben látható volt az adott részlet kottaképe. A vizsgálati személyeknek meg kellett ítélniük, hogy az elhangzó részletek és azok kottaképei azonos vagy eltérő hangneműek-e. A zenei kifinomultságot a Gold-MSI általunk magyar nyelvre fordított változatával vizsgáltam. Az első vizsgálatban 87, a második és a harmadik vizsgálatban 71-71 fő vett részt, többségük valamely hivatásos kórus/zenekar tagja és/vagy zenepedagógus. A vizsgálati mintákban jellemzően több nem transzponáló hangszeren játszó személy volt, mint transzponáló hangszeren játszó.   Eredmények Az első és a második vizsgálatban a transzponáló hangszeren játszók kevesebb hangot találtak el (p = 0,061 [one-tailed], illetve p = 0,068 [one-tailed]), valamint kevesebb pontot értek el az AH teszteken, mint a nem transzponáló hangszeren játszók (p = 0,002 [one-tailed], illetve p = 0,058 [one-tailed]). A második vizsgálatban komplex zenei helyzetű AH teszteken a transzponáló hangszeren játszók kevesebb hangot találtak el, mint a nem transzponáló hangszeren játszók (p = 0,090 [one-tailed]). A második vizsgálatban a nem transzponáló hangszeren játszók több hangot találtak el az izolált, mint a komplex zenei helyzetű AH teszteken (p < 0,001 [one-tailed]), míg a transzponáló hangszeren játszók esetében nem igazolódott különbség az izolált és a komplex zenei helyzetű AH teszteken eltalált hangok között (p = 0,133 [one-tailed]). A második vizsgálatban az AT teszten a nem transzponáló hangszeren játszók jobb eredményt értek el, mint a transzponáló hangszeren játszók (p = 0,001 [one-tailed]). A Gold-MSI-n a transzponáló hangszeren játszók minden alskálán magasabb pontszámot értek el az Észlelési képességek (p = 0,030 [one-tailed]), az Érzelmek (p = 0,018 [one-tailed]), az Aktív elkötelezettség (p = 0,092 [one-tailed]), a Zenei képzettség (p = 0,056 [one-tailed]), valamint az Éneklési képességek alskálán (p = 0,063 [one-tailed]), mint a nem transzponáló hangszeren játszók. Következtetések A transzponáló hangszereken játszók rosszabb teljesítményét okozhatja, hogy a kottában leírt hangmagasságot nem a valóságban megszólaló hangmagassággal kapcsolják össze, ez ún. hangszerspecifikus AH-hoz vezethet. A hangszerspecifikus AH-sal rendelkezők pontosabban azonosítják a számukra ismerős hangszínen megszólaló hangokat, ám ez a képesség nem kedvez a valódi AH, illetve az AT kialakulásának. Az eredmények közötti ellentmondások és a limitáló tényezők miatt további vizsgálatok szükségesek.Background Individuals with absolute pitch (AP) are able to identify the pitch of an isolated sound or to reproduce the sound without external reference point (Bachem, 1937; Herceg & Szabó, 2022; Herceg & Szabó, 2023; Miyazaki, 2004; Takeuchi & Hulse, 1993; Weisman, Balkwill, Hoeschele, Moscicki & Sturdy, 2012; Ziv & Radin, 2014). Several types of AP are distinguished – e.g. genuine, quasi- and pseudo-AP – and two forms of AP can be distinguished: passive and active AP (Kelemen, 2019; Kerek, 1974; Locsmándi, 2016; Párducz, 2016; Tarnóczy, 1947). In passive AP pitch identification is done using solmization tone names, while in active AP pitch reproduction is done by singing, whistling, humming or using a musical instrument (Abraham, 1901; Herceg & Szabó, 2022; Parncutt & Levitin, 2001; Steblin, 1984; Takeuchi & Hulse, 1993). Tonality is the musical principle that organizes isolated or complex pitches (chords) around a central pitch or chord (Jackendoff & Lerdahl, 2006). Through passive absolute tonality (AT), a subject is able to judge whether a piece of music known by the subject is in its original or a different (transposed) tonality, whereas through active AT, a subject is able to sing or to play a piece of music known by the subject in its original tonality (Parncutt & Levitin, 2001). Musical sophistication summarizes different aspects of musical abilities, experiences and knowledge including explicit and implicit musical skills (Müllensiefen, Gingras, Musil & Stewart, 2014). The Goldsmiths Musical Sophistication Index (Gold-MSI – Müllensiefen et al, 2014) measures a variety of skills and performances, mostly independent of each other, such as musical perception, musical traning, memory, creativity, and music listening and music-making habits. Aims The reported findings on AP, AT and musical sophistication are contradictory. I designed 3 experiments to explore the relationship between playing a transposing instrument and (1) AP, (2) AT, and (3) musical sophistication. In the case of transposing instruments, the pitches written in the musical score and the pitches sounded in reality do not match.   Methods and materials All experiments were undertaken online, comparing the groups of subjects playing non-transposing and transposing instruments. AP was measured with self-developed note-naming tests, 3 in isolated and 1 in complex musical context – in the latter subjects heard 2 pitches simultaneously. The AP-test in complex musical context required the identification of the pitch of the higher note. AT was measured with self-developed test in which musical excerpts of two beats, unknown to the subject were played on different instruments, while the score of the excerpts was displayed. Subjects had to judge whether the tonality of the excerpts and that of their scores were the same or different. Musical sophistication was measured with the Hungarian version of the Gold-MSI. The first experiment involved 87 participants, the second and third experiments involved 71-71 participants, most of them were members of a professional choir/ensemble and/or music teachers. The samples typically included more non-transposing instrument players than transposing instrument players. Results In the first and second experiments, subjects playing transposing instruments identified fewer pitches (p = 0.061 [one-tailed] and p = 0.068 [one-tailed]), and scored lower on AP-tests than subjects playing non-transposing instruments (p = 0.002 [one-tailed] and p = 0.058 [one-tailed]). On AP-test in complex musical context, subjects playing transposing instruments identified fewer pitches than subjects playing non-transposing instruments (p = 0.090 [one-tailed]). In the second experiment, subjects playing non-transposing instruments identified more pitches on the AP-test in isolated than in complex musical context (p < 0.001 [one-tailed]), whereas no difference was found for subjects playing transposing instruments (p = 0.133 [one-tailed]).   On the AT-test of the second experiment, subjects playing non-tranposing instruments overperformed subjects playing transposing instruments (p = 0.001 [one-tailed]). Subjects playing transposing instrument were more successful at identifying cases where the tonality of the musical excerpts and their scores were the same than cases where there was a discrepancy between the tonality of the musical excerpts and their scores (p = 0.016 [one-tailed]). Subjects playing transposing instruments achieved higher scores on the Perceptual Abilities (p = 0.030 [one-tailed]), Emotions (p = 0.018 [one-tailed]), Active Engagement (p = 0.092 [one-tailed]), Musical Training (p = 0.056 [one-tailed]) and on the Singing Abilities subscale (p = 0.063 [one-tailed]) of the Gold-MSI than subjects playing non-transposing instruments. Conclusion Lower performance of subjects playing transposing instruments may be caused that pitches written in the score are not associated with their real sounded pitches, which can lead to instrument-specific AP. Subjects with instrument-specific AP can more accurately identify pitches that are familiar to them, however, this ability is not beneficial to the acquisition of genuine AP as well as AT. Due to the limitations and the contradictory results of the studies, further investigations are needed.206huabszolút hallás, abszolút tonalitás, zenei kifinomultság, transzponáló hangszereken való játék.absolute pitch, absolute tonality, musical sophistication, playing transposing instrumentsPhD, doktori értekezésPszichológiai tudományokBölcsészettudományok