Balogh, JuditSándor, Veronika2014-04-032014-04-0320142014-04-03http://hdl.handle.net/2437/182172Azt hiszem, nincs olyan magyar, akinek ne jutna valami eszébe akkor, ha azt mondom, Visegrád! Ez a történelmi városka, ami a Dunakanyarban fekszik, nagyon régi múltra tekint vissza: jártak itt kelták, rómaiak, szlávok, de mi lehetünk az a nép, amelynek megadatott, hogy egy ilyen ékkővel díszítse országa területét. Erre az egykori királyi székhelyre turisták ezrei látogatnak évente, hogy szemügyre vegyék a Salamon-tornyot (amely a legrégebbi lakótorony egész Közép-Európában), a IV. Béla által alapított várrendszert, és nem utolsó sorban a Fellegvárat, ami talán az egész Várhegy leglátogatottabb tagja. Oldalakon át részletezhetném, miért is tekinthetjük ezt a városkát páratlan gyöngyszemnek, de e dolgozatban a legemlítésreméltóbb az a királytalálkozó, melynek székhelyéül szolgált. Már az általános iskolában is megismertetik a tanulókkal a visegrádi királytalálkozót, mint jelentős eseményt a magyar történelemben. A tankönyvek említést tesznek a megjelent királyokról, Bécs árumegállító jogának kikerüléséről, 3 állam közötti szövetség alakításáról, kereskedelmi együttműködésekről. Bennem felmerült a kérdés: tényleg ennyi lett volna Visegrád szerepe? Komolyan nem történt más, ami említésre méltó lenne ezeken kívül? Hiszen egy olyan eseményről van szó, amelyen 3 uralkodó vett részt, többnek kellett lennie, mint egy sima kereskedelmi együttműködés aláírása! Több is volt annál… nagyobb dolgok történtek itt. Olyan dolgok, amikről nem írnak a tankönyvek, amelyek nem válnak sikersztorivá egy bulvárlapban, nem zeng tőle a média. Mégis olyan eseménynek adott helyt ez a porszemnyi városka, amely egy egész orkánt kavart a világ sivatagában! Az én feladatom ebben a dolgozatban pedig az, hogy ismertessem ennek az orkánnak minden rezzenését. A dolgozatom megírása során az anyaggyűjtésben segítségül hívtam történelmi enciklopédiákat, egyetemi jegyzeteket, folyóiratokat, és azt a megállapítást tettem, hogy ezzel a témával nagyon kevesen foglalkoztak. Vissza kellett nyúlnom az 1335-ben keletkezett oklevelekhez, amelyek csak az említett eseményről nyújthattak hiteles képet. Az írásbeli források hiányában az internetet hívtam segítségül, mintegy aktuális események után kutatva, amelyek talán indikátorául szolgálhatnak a királytalálkozón résztvevő államok napjainkig nyúló kapcsolatának.32huVisegrádjogtörténetDEENK Témalista::Jogtudomány::JogtörténetDEENK Témalista::Jogtudomány::Nemzetközi jog