Ficsor, Krisztina2021-06-302021-06-30Pro Futuro, Évf. 8 szám 3 (2018) , 37-592063-1987https://hdl.handle.net/2437/319504The principles of legality in criminal law determine numerous requirements both for the legislator creating criminal statutes and for judges as well who decide criminal cases. One of the most important demands of legality is the principle of maximum certainty according to which the state must establish a system of criminal law in which the wording of the statutes are clear, precise and understandable for the citizens; and judges are able to interpret criminal rules without making arbitrary decisions. In the Hungarian legal system the demands of maximum certainty are represented by the principle of nullum crimen sine lege. This principle is called the „clarity of norms” doctrine in the practice of the Constitutional Court of Hungary (HCC) which is entitled to strike down criminal statutes which do not meet its requirements. The aim of this paper is to argue for the claim that the „clarity of norms doctrine” and the concept of certainty in criminal law is based mostly on considerations about the plain meaning of words and texts and lack a coherent theoretical background in the decisions of the HCC and in judicial practice as well. The author offers a more complex and coherent conception of certainty stating that its requirements relate not only to linguistic considerations but also to thinking over the moral and political values of criminal law as well.Jelen írásban a jogelmélet e funkcióját a büntetőjogban és a büntetőjogi bírói érvelésben megjelenő probléma megvilágításán keresztül mutatom be. Hogy miért, azt magyarázhatja a következő, Montesquieu-től származó megfontolás: „Azok az ismeretek, amelyeket az ember egyes országokban szerzett és másokban szerezhet azokra a leghelyesebb szabályokra vonatkozólag, amelyeket a büntető igazságszolgáltatásban követni kell, az emberiséget a világ minden egyéb dolgánál jobban érdeklik.” Ennek a különös érdeklődésnek több oka is lehet. A jogelmélet nézőpontjából azért tekinthető sajátosnak a büntetőjog, mert ez az a jogág, amely a legerősebbeszköz az állami hatalom kezében az emberek magatartásának irányítására, ezálta pedig az egyéni szabadság korlátozására, a kógens kötelezettségek teremtésére.A jogelmélet (és a politikai filozófia) egyik legfontosabb érdeklődési területe az állami autoritás és jogi kötelezettségteremtés fogalmi tisztázása, megalapozása, igazolása. A tételes jogágak közül a büntetőjog ehhez alapvető kiindulópontokat kínál. Ez a tanulmány a büntetőjogban és még inkább a büntető ítélkezésben megjelenő elméleti problémával foglalkozik: az úgynevezett normavilágosság problémájával. Bár számos büntető ítélet és alkotmánybírósági határozat foglalkozik a normavilágosság kérdésével, mindazonáltal kevés az olyan munka, amely elméleti szempontból tisztázná, hogy a fogalom mit jelent, és milyen igazolási alapokkal lehet alkalmazni a magyar gyakorlatban. A következőkben e fogalom elemzését az Alkotmánybíróság ítéleteinek elemzése segítségével és néhány bírósági határozatban megjelenő indokolás vizsgálatával végzem el.application/pdflegalitás elvenormák érthető megfogalmazása a büntetőjogbannormavilágosságbüntetőjogi normák értelmezésebüntetőjog és jogelméletnormák határozott megfogalmazásának problémája a büntetőjogban – A normavilágosság fogalma az Alkotmánybíróság döntéseiben és a bírói gyakorlatbanfolyóiratcikkOpen Accesshttps://doi.org/10.26521/Profuturo/2018/3/2901Pro Futuro38Profuturo2063-2754