Domokos-Szabolcsy, ÉvaKovács, ZoltánVitányi, Zsófia Anna2024-06-192024-06-192023-12-13https://hdl.handle.net/2437/373716A Föld népesség növekedésével együtt megnőtt az emberek fehérjék iránti igénye. A fokozódó húsfogyasztás kielégítése érdekében az állati takarmány-alapanyagok nagy részéhez az európai országok importból jutnak hozzá. A piaci ingadozások elkerülése végett a helyben feldolgozott biomassza, dedikált növények vagy mezőgazdasági biohulladék (levelek, szár) formájában alternatív fehérjeforrásként szolgálhat. A rendelkezésre álló földterületek végessége miatt, olyan növényeket célszerű termeszteni, melyek illeszkednek a vetésforgóba. Magyarországon a ,,zöld kémiai” ipar Ereky Károly nevéhez fűződik, aki elsőéként dolgozta ki a növényi teljes hasznosítására alkalmas fehérjemalom elvét. Az eljárás alatt a növény fehérje vesztesége minimálisra csökkent, míg a melléktermékek (rostfrakció, barnalé) is gazdaságosan felhasználásra kerültek. Diplomadolgozatomban – követve a fehérjemalom koncepcióját – a választott növény (tritikálé) zöld biomasszájának különböző technológiákkal történő feldolgozása során kapott frakciók/szubproduktumok biológiai értékét vizsgáltuk. A biotechnológiai módszerekkel előállított frakciók közül kiemelt figyelmet fordítottunk a levélfehérje-koncentrátumok (LFK) értékelésekor az aminosav összetételre és fehérje tartalomra. Mérési eredményeinkből következtetéseket tudtunk levonni, hogy egyes frakciók közvetve vagy közvetlenül milyen ipari, takarmányozási vagy akár élelmezési célból használhatóak fel.62hutritikálézöld biomasszalevélfehérje koncentrátumzöldlébarnaléDEENK Témalista::Biológiai tudományok::BiotechnológiaHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.