Jakkel, Barbara2026-01-152026-01-152024-12-20Pro Futuro, Évf. 14 szám 2 (2024) , 26-422063-1987https://hdl.handle.net/2437/402762We live in the ’Anthropocene’, whereby human destructive activity is having such a major impact on Planet Earth that it has become the main culprit in the global ecological crisis involving climate change, biodiversity loss and overall pollution. The scientific conception of the Anthropocene makes it inevitable that societies will reconsider the myriad economic and legal institutions used to regulate the relationship between humans and the environment. Since, a critic from the environmental ethics perspective states that the ecological crisis has been brought about by an anthropocentric view that emphasizes the exclusivity of human interests, subordinating non-human beings to these human interests. Such eco- or biocentric approaches, giving rights to nature or constitutionalizing biodiversity, seem rather exotic to a European lawyer, as in climate policy fights of this region we make efforts to increase the role of human rights. In this paper, I would like to point out that legal solutions that go beyond an anthropocentric perspective should not be understood as a kind of exoticism, but as a fundamental challenge to human rights-based climate protection that seeks to extend the language of rights beyond humans and calls for a non-human-centred protection of the environment. I will argue that, while this challenge must be taken seriously, there are good reasons to continue to use the language of human rights to express our climate change-related demands.Az „antropocén” korszakában élünk, amelynek lényege, hogy az emberi destruktív tevékenység olyan jelentős hatást gyakorol a Föld bolygóra, hogy az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleség csökkenését és az átfogó környezetszennyezést magában foglaló globális ökológiai válság legfőbb felelősévé vált. Az antropocén korszak tudományos koncepciója elkerülhetetlenné teszi, hogy a társadalmak felülbírálják azt a számtalan gazdasági- és jogintézményt, amelyet az ember és a környezet közötti kapcsolat szabályozására használnak, a környezeti etika felől érkező bírálat ugyanis az, hogy az ökológiai válság kialakulásához az antropocentrikus, az emberi érdekek kizárólagosságát hangsúlyozó szemlélet vezetett, amely a nem emberi létezőket alárendeli ezen emberi érdekeknek. Az ilyen öko- vagy biocentrikus szemléletet képviselő, a természetnek jogokat adó, vagy a biodiverzitást alkotmányos rangra emelő jogi megoldások az európai jogász szemével meglehetősen egzotikusnak tűnnek, hiszen ebben a régióban a bíróság előtt folyó klímapolitikai küzdelmek az emberi jogok szótárát felhasználva zajlanak. Ebben a tanulmányban arra szeretnék rámutatni, hogy a fenti eseteket nem egyfajta egzotikumként kell értelmezni, hanem az emberi jogokra alapozott klímavédelem egy fundamentális kihívásaként, amely a jogok nyelvét az emberin túlra is ki akarja terjeszteni, és a környezet nem emberközpontú védelmére tart igényt. Amellett fogok érvelni, hogy bár ezt a kihívást komolyan kell venni, jó indokaink vannak továbbra is az emberi jogok nyelvén kifejezni a klímaváltozással kapcsolatos igényeinket.application/pdfklímavédelememberi jogokantropocentrizmustermészet jogaiglobális ökológiai válságclimate changehuman rightsanthropocentrismglobal ecological crisisrights of naturefolyóiratcikkOpen AccessPro Futurohttps://doi.org/10.26521/profuturo/2024/2/15119Pro Futuro214Profuturo2063-2754