Polyák, Petra2020-01-14Gerundium, Évf. 10 szám 3-4 (2019): MMXIX vol. X.nos.3-4 ,2061-5132https://hdl.handle.net/2437/279240„Unknowable Students”. „Searching for the Enemy” at the Hungarian Universities in the Beginning of the Fifties. The Communist Party organization of Hungarian universities, in order to fulfil one of their main tasks, i.e. to “unmask the enemy”, attempted to gather a lot of information about the students. They collected data through admission procedures about their class-origin, which was reckoned as basic indicator of their political reliability, while functionaries tried to force them to verbalize their opinion and to comment daily political events in obligatory courses of Marxism-Leninism and in other formal and informal discussions. Besides the identification of the “enemy”, the forcing of political statements had the purpose to get the chance to correct them. However, the overstraining of political issues, the circulating process of re-learning the same parts of Communist ideology over and over again, along with the overreaction of functionaries to politically “incorrect” opinions led to an unwanted effect. Reports on the effectiveness of contemporary practices of indoctrination stated several times that the ideological dissemination of knowledge does not provide some students with a world view, but rather a practical knowledge: the students, instead of revealing their real thoughts “learned to speak Marxism”.Az ötvenes évek elején az egyetemi-főiskolai pártszervezetek legfőbb feladatai közé tartozott a hallgatóság soraiba „befurakodott ellenség” leleplezése, melynek érdekében igyekeztek rendkívül sok információt összegyűjteni a hallgatókról. A politikai megbízhatóság megítélése egyrészt az „osztályszármazáson” alapult, ezért az 1949-ben bevezetett új jelentkezési és törzslapok több tucat olyan kérdést tartalmaztak, amelyek a hallgatók és szüleik második világháború előtti és utáni vagyoni-jövedelmi helyzetéről, munkahelyéről, párttagságáról stb. érdeklődtek. Másrészt igyekeztek az indoktrináció valamennyi színterén, így a marxizmus- és oroszórákon, a DISZ rendezvényein stb. folyamatos állásfoglalásra, akár az uralkodó politikai diskurzustól is eltérő véleménynyilvánításra késztetni a hallgatókat. Maguk is erősen kételkedtek azonban abban, hogy vajon mennyire pontos ismereteket is képesek szerezni a diákok politikai nézeteiről. Az indoktrináció korabeli hatékonyságát feltérképező jelentések ugyanis rendre arról számoltak be, hogy az ideológiai ismeretterjesztés egyeseknek nem világnézetet, hanem praktikus tudást nyújt: a hallgatók jó része megtanul „marxista módon” beszélni.application/pdfuniversity historysovietization og higher education policyCommunist Partyegyetemtörténetfelsőoktatási politika szovjetizációjaegyetemi pártszervezetekfolyóiratcikkOpen AccessGerundiumhttps://doi.org/10.29116/gerundium/2019/3-4/7Gerundium3-4102061-7097