Károlyi, GézaHegedűs, Zsanett2015-11-272015-11-272015-11-27http://hdl.handle.net/2437/219567Hazánkban becsülhetően több, mint 15 millió különböző jogcímeken (banki termékek, NAV tartozás, közműtartozások, egyéb) fennálló fizetési késedelemmel rendelkező tartozást halmozott fel a lakosság. Napjainkra már rengeteg család került olyan helyzetbe, hogy adósságait nem tudja törleszteni, ami mind szociális, mint pénzügyi stabilitási, mind pedig nemzetgazdasági szempontból súlyos teher a társadalomnak, az országnak. Egy konkrét követeléskezelő pénzügyi vállalkozás elemzése lehetőséget biztosított arra, hogy megvizsgáljam, felmondást követően a követeléskezelési módszerek alkalmazásával lehet e az egyszer már nem teljesítő adósokat ismételten fizetésre ösztönözni, engedményezést követően képesek-e illetve hajlandóak-e az adósok rendezni tartozásukat. Az ügyfelek elenyésző hányada tudja a követeléskezelő céghez került tartozását rendezni, az ügyfelek fele nem is teljesít egyáltalán engedményezést követően. A nemteljesítések okai egyaránt magyarázhatóak a fizetési képesség-, mind pedig a fizetési készség hiányával. Az elemzés során kimutatható volt az „adósrabszolgaság” problémája, a fizető adósok közel felétől olyan alacsony mértékű jóváírás érkezik, – szemben az igen magas kamatterhekkel – hogy tartozásuk a fizetések/letiltások ellenére folyamatosan növekszik. Mind a nemtejesítések vizsgálatakor, mind pedig a kormányzati intézkedések hatásának vizsgálatakor érzékelhető volt a lakosság általános tájékozatlansága, sok esetben tartozásukkal szembeni elzárkózó magatartás volt megfigyelhető. Összességében elmondható, hogy a lakosságnak igen kis része képes felmondást követően tartozását rendezni, a kormányzati intézkedések sem hozták meg a várt eredményt a vizsgált követelések tekintetében.66huNevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 MagyarországengedményezésköveteléskezelésDEENK Témalista::Közgazdaságtudomány