2008-12-112008-12-119639500542http://hdl.handle.net/2437/56544A tanulmánykötet tíz írása a hamleti problematika mint irodalmi emlékezet és interakció kérdéseit vizsgálja a 18-19. és részben a 20. századi európai (angol, német, orosz, magyar) továbbírás és értelmezéstörténet függvényében. A szerzők célkitűzése az volt, hogy nem annyira a drámát, hanem inkább a főhős "színeváltozását" elemzik. A recepciótörténeti megközelítésű tanulmányok azt fürkészik, hogy határozza meg Hamlet alakjának archetipikus, általános emberi jegyeit az esztétikai gondolkodás, bölcseleti síkon a drámahős alakja hogyan válik a "Hamlet mi vagyunk" életérzés reprezentánsává a szentimentalizmus, a romantika és a romantika bomlásának időszakában. A tematológiai megközelítéssel írt munkák pedig az archetípus jellemzőinek irodalmi hősökben való újjászületését kutatják. E két fő megközelítési módhoz járult néhány huszadik századi iskola (frankfurtiak, pszichoanalitikusok) Hamletről való töprengésének áttekintése.A kötet szerzői a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának különböző tanszékein dolgozó irodalomtörténészek és filozófusok, akik "Az 'eminens' szöveg a recepcióban: 'Hamlet mi vagyunk...' " elnevezést viselő kutatási program keretében folytatták a tárgyat illető vizsgálódásaikat.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ976283bibFSZ976283