Pápai-Tarr, ÁgnesBodnár, Beáta2021-01-142021-01-142021-01-13http://hdl.handle.net/2437/3011452013-tól napjainkig 8506 ügy. Évente átlagosan 1215 eset. Járásbíróságonként 7 év alatt megközelítőleg 75 sérelem elbírálása. A számok nem rablást, nem hamis vádat és nem is költségvetési csalást takarnak, bár az elkövetési adatok meglepően azonosak. Ezen statisztikai adatok mögött a rágalmazás és becsületsértés bűncselekmények bújnak meg. Mindez az összbűnözés 0,004% ahol sorozatok alapelvi sérelmek, és egyéb dogmatikai anomáliák figyelhetők meg. Éppen ezért a dolgozat nem titkolt célja a dekriminalizáció időszerűségének és szükségességének alátámasztása. Ennek érdekében a dolgozat első harmadában a téma szempontjából kulcsfontosságú fogalmak – mint például a kriminalizáció és dekriminalizáció vagy az emberi méltóság tartalmának- vizsgálatára kerül sor, továbbá igyekszünk mélyebben betekinteni a két tényállással kapcsolatos dogmatikai problémák sorába. Álláspontom szerint ezen hiányosságok a mindennapi jogalkalmazást nehezítik, így nagyban megalapozzák a dekriminalizáció szükségességét. A tényleges megalapozásra azonban a dolgozat utolsó harmadában kerül sor, miután a nemzetközi kitekintés során más tagállamok álláspontjával is közelebbről megismerkedünk. A büntetőjog alapvető elveinek tükrében világítható meg igazán a büntetőjogi üldözés megszüntetésének szükségessége. Reményeim szerint az ultima ratio és a ne bis in idem elv ezen kontextusban történő megvilágítása, valamint a magánindítvány és magánvád problematikájának felvetése világossá teszi azon határozott elképzelésemet, hogy miért fontos ebben az esetben az, hogy valamire ne legyen büntetőjogi tényállás.40hurágalmazásbecsületsértésdekriminalizációDEENK Témalista::Jogtudomány