Erdős, Tibor2021-07-012021-07-012006-11-20Competitio, Évf. 5 szám 3 (2006) , 5-251588-9645https://hdl.handle.net/2437/320282Folytatva a korábbi cikkben megkezdett elemzéseket, az adózás és a hatékonyság kérdéseit vizsgálva arra a következtetésre jutunk, hogy a differenciált forgalmi adók több szempontból is hatékonyság csökkentőek. Egyrészt megváltoztatják a termékösszetételt, ami így már a lakossági szükségleteknek az optimálisnál alacsonyabb szintű kielégítését valószínűsíti, és másrészt termékösszetételen keresztül torzítják a forrásallokációt is, ami a hagyományos hatékonysági értelmezés szerint, alacsonyabb tőkehatékonysághoz is vezet. Hasonló torzításokat okoz, hogy az imputed income nem adózik. Hatékonyság romboló hatása ellenére a szelektív adóztatás elkerülése gyakorlatban nem megvalósítható, hiszen a társadalmi költségei meghaladhatnák a hatékonyságbeli nyereséget. Végső következtetés ugyanaz, mint amit a korábbi cikkben megfogalmaztunk, sem a méltányosság, sem a hatékonyság nem lehet egyedüli célja az adórendszernek. Journal of Economic Literature (JEL) kód: E 62, H21application/pdfadózáshatékonyságfolyóiratcikkOpen AccessDebreceni Egyetemhttps://doi.org/10.21845/comp/2006/3/1Competitio35Com2939-7324