2008-12-032008-12-039636762759http://hdl.handle.net/2437/38835Azon kapjuk magunkat, hogy miután szépen besétáltunk Vörös István hívogató írói terébe, nagyon is szokásosan csordogáló előadásmódjának keretei között rendre furábbnál furább dolgoknak vagyunk a tanúi: műanyagbontó gaz tenyészik az utak mentén, a hóember éppolyan könyvfaló, mint építője, s elég fölnyúlni az égbe, hogy lehúzzunk egyet az arra repülő madarakből. Folytatható lenne a meseszerű különlegességek sora, melyek ezúttal nem valamely keresett tanulság felé mutatnak, hanem önmagukba záródnak, így kavarják föl szemléletünket.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+000000805704000000805704