Bárány, AttilaGouguenheim, SylvainToureille, ValérieÖlbei, Tamás2024-11-122024-11-122024https://hdl.handle.net/2437/381932The subject of this thesis concerns a very limited period of time, in the broad sense a few years, and in the narrower sense less than a year, in the border region of the Kingdom of France and the Holy Roman Empire, and in the northern region of Italy. One of the main aims of the thesis was to analyse, using examples drawn from across society, the emergence of mercenaries of the Hundred Years' War and their impact on the eastern frontiers of the Kingdom of France and western border of the Holy Roman Empire. The rulers, the local nobility and the leaders of the cities tried everything to control the mercenaries who were left without a commission: they formed alliances, raised armies and even organised crusades against the mercenaries. When all these measures failed to produce a satisfactory solution, which was often the case, the great companies had to be bought off. There are many examples of this in the thesis, such as Seguin de Badefol in the case of the cession of the towns of Anse and Brioude, or the case of the Duchy of Burgundy with Arnaud de Cervole, but we can also cite the case of Konrad von Landau's great company in 1357 in Italy. However, if mercenaries could not be defeated by secular force, there was only one logical solution, which the Holy See had not yet tried: to convince them to take part in a crusade in order to save their souls and prepare for the afterlife by obtaining forgiveness. A separate chapter of the thesis deals with the means, men and methods used to persuade mercenaries to set off simultaneously from Italy and France to fight the canes infideles threatening Christendom on the two peripheries of Europe. Granada and the Balkans, or perhaps Asia Minor, seemed far enough away from Avignon that once the crusader mercenaries had arrived, it would be difficult for them to return, especially in large numbers. After the Treaty of Brétigny (6 May 1360), the problems posed by mercenaries could no longer be dealt with at the level of a single country. A pan-European solution was needed. The rival monarchies had to join forces with the Papacy to devise a plan to free the population from the great companies and at the same time deal with the Muslim threat to the east and west. Three seemingly unconnected series of events led to the organisation of four closely related crusades between 1362 and 1366. The first of these processes was the rise of the Ottoman threat in the Levant and the emergence of the Ottomans in Europe. The second was the dominance of the mercenary companies described above and, as a consequence, the persistence of the threat to the population in Italy and the Kingdom of France. The third was the dynastic conflict between the two half-brothers that set the Iberian Peninsula aflame. The alternately struggle between Henry of Trastámara and Peter the Cruel, King of Castile, was an integral part of the rivalry between Castile and Aragon. Arnaud de Cervole's crusade came at a particular time, when peace was being established in the kingdom of France and Italy, leaving the mercenaries without a commission. The mercenary crusaders set out from eastern France to cross the Rhine at Strasbourg and continue their journey along the Danube valley to Hungary. They would have reached their goal, the Ottoman territories in the Balkans, with the help of Louis I of Hungary , in order to drive the Turks out of Europe. Strasbourg, however, did not open up to the 30,000 mercenary troops, so the mercenaries, having ravaged the towns of the Décapole in Alsace, turned south to pass through Burgundy and Savoy and join another crusading army led by Amadeus VI. However, Arnaud de Cervole was unexpectedly assassinated near Dijon and the army was disbanded. This dissertation traces the history of the mercenaries who appeared on the frontier of the Holy Roman Empire and the Kingdom of France and of this crusade between 1358 and 1366. / A dolgozat tárgya egy nagyon korlátozott időszakot érint, tágabb értelemben néhány évet, szűkebb értelemben pedig egy évnél is kevesebbet, a Francia Királyság és a Német-római Birodalom határvidékén, valamint Itália északi részén. A dolgozat egyik fő célja az volt, hogy a társadalom egészéből vett példákon keresztül elemezze a a százéves háború zsoldosainak hatását a Francia Királyság keleti határvidékén és a Német-római Birodalom nyugati tartományaiban. Mint minden változás, a zsoldosok, különösen a nagy kompániák megjelenésének egyszerre voltak haszonélvezői és kárvallottjai a határvidéken. Természetesen az arányok nem kiegyensúlyozottak, mivel sokkal többen szenvedtek a zsoldosoktól, mint ahányan profitáltak a velük való együttműködésből. A hagyományos megközelítés azonban, amely kizárólag a zsoldosok által okozott pusztításokra összpontosít, túlságosan leegyszerűsítő. A megbízás nélkül maradt zsoldosok megfékezésére mindent megpróbáltak az uralkodók, a helyi nemesség és a városok vezetői: szövetségeket hoztak létre, seregeket állítottak, még kereszteshadjáratokat is szerveztek ellenük. Amikor mindezek az intézkedések nem vezettek kielégítő megoldáshoz, ami gyakran előfordult, a nagy kompániák távozását meg kellett vásárolni. Erre számos példát találunk a dolgozatban, mint amikor Seguin de Badefotól megváltották Anse és Brioude városát, vagy a Burgundi Hercegség esetében Arnaud de Cervole tette ugyanezt számos várral, de Konrad von Landau 1357-es nagy kompániájának Észak-itáliai esetét is említhetjük. Ha azonban a zsoldosokat világi erővel nem lehetett legyőzni, egyetlen logikus megoldás maradt, amit a Szentszék még nem próbált ki: meggyőzni őket, hogy vegyenek részt egy keresztes hadjáratban azért, hogy megmentsék a lelküket, és a bocsánat elnyerésével felkészüljenek a túlvilágra. A disszertáció külön fejezete foglalkozik azzal, hogy milyen módszerekkel sikerült rávenni a zsoldosokat, hogy egyszerre útnak indulva Itáliából és Franciaországból Európa két peremén harcoljanak a kereszténységet fenyegető canes infideles ellen. Granada és a Balkán, esetleg Kis-Ázsia elég távolinak tűnt Avignontól ahhoz, hogy ha a keresztes zsoldosok egyszer már elérték a kereszteshadjáratok célterületeit, onnan nehezen tudjanak visszatérni, különösen nem nagy számban. A brétigny-i békeszerződés (1360. május 6.) után a zsoldosok jelentette problémákat már nem lehetett egyetlen ország szintjén kezelni. Páneurópai megoldásra volt szükség. A rivális monarchiáknak össze kellett fogniuk a pápasággal, hogy kidolgozzanak egy tervet a lakosságnak a nagy társaságoktól való megszabadítására, és egyúttal a keletről és nyugatról érkező muszlim fenyegetés kezelésére. Három, látszólag egymástól független eseménysorozat vezetett négy, egymással szorosan összefüggő keresztes hadjárat megszervezéséhez 1362 és 1366 között. E folyamatok közül az első az oszmán fenyegetés felerősödése volt Levantéban és az oszmánok megjelenése Európában. A második a fent leírt zsoldos társaságok dominanciája volt, és ennek következtében a fenyegetés fennmaradása Itáliában és a Francia Királyságban. A harmadik a két féltestvér közötti dinasztikus konfliktus volt, amely lángra lobbantotta az Ibériai-félszigetet. A Trastámara Henrik és Kegyetlen Péter, Kasztília királya közötti, váltakozóan sikeres küzdelem a Kasztília és Aragónia közötti rivalizálás szerves részét képezte. Arnaud de Cervole keresztes hadjáratára egy különleges időpontban került sor. A Francia királyságban és Itáliában épp béke honolt, így a zsoldosok megbízás nélkül maradtak. A pápai politika, amely a zsoldosokat a keresztes hadjárathoz való csatlakozásra akarta rábírni, néhány év múlva meghozta gyümölcsét. Arnaud de Cervole keresztesei Kelet-Franciaországból elindulva át akartak kelni a Rajnán Strasbourgnál, hogy útjukat a Duna-völgyében folytatva megérkezzenek Magyarországra. Céljukat, a Balkánon épphogy a lábukat megvető Oszmán területeket, I Lajos segítségével érték volna el, azért, hogy kiűzzék a törököt Európából. Strasbourg azonban nem nyitotta meg a korabeli levéltári források szerint 30 000 tett zsoldos sereg előtt, így a zsoldosok mindent elpusztítva Délnek fordultak, hogy Burgundián és Savoya-n keresztülhaladva csatlakozzanak VI Amádé vezette másik keresztes sereghez. Azonban Arnaud de Cervole-t váratlanul Dijon közelébe meggyilkolták és ezzel a had feloszlott. A disszertáció a határvidéken megjelenő zsoldosok és ennek a kereszteshadjáratnak a történetét dolgozza fel a 1358 és 1366 között.508enGreat Companies, 14th century, Mercenary, Crusade, Military History, Arnaud de Cervole / Nagy Kompániák, 14. század, Zsoldosok, Keresztes hadjárat, Hadtörténelem, Arnaud de CervoleTörténelemtudományokBölcsészettudományok