Kovács, SzilviaSchmotzer, AndrásKeresztes, Kristóf Máté2022-11-072022-11-072022-10-10https://hdl.handle.net/2437/338915A mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) erőteljes terjeszkedése, intenzív beárnyékolása, allelopatikus gátlása, valamint a talaj kémiai és vízháztartási viszonyait megváltoztató tulajdonságai által erősen degradálja a környezetét. A faj veszélyes özönnövénynek minősül és szerepel inváziós fajok listáján, hiszen komoly károkat okoz az agrárium több szektorában. Szakdolgozatom célja az volt, hogy pontosan felmérjem a bükki Nagy-Eged hegy környéki bálványfákat, majd egy élőhelytérkép ismeretében összefüggéseket keressek az adott állományok elterjedése, habitusa és az élőhelyek minősége között. Az állományfelmérések során egy saját kidolgozású kategória rendszert alkalmaztam, majd a vizsgált terület részben már rendelkezésre álló élőhelyleírásait kiegészítve, ÁNÉR 2011 alapján történő élőhelytérképezést végeztem. Megállapítható, hogy a Nagy-Eged környékének élőhelyi mozaikossága már önmagában elősegíti, hogy a szegélyekhez kiemelten kötődő bálványfa a vizsgált terület egyik legjelentősebb inváziós fafajává váljon, amely mind a Natura 2000 területeket és a természetes vegetáció elemeit veszélyezteti, mind pedig a mezőgazdasági területekre is betör. A bolygatott, ruderális agrárterületek kitűnő élőhelyül szolgálnak a fajnak, mely terjedését a vonalas létesítmények vagy a kevéssé záródott vegetáció nagyban elősegíti, ezzel további terjeszkedés jövendölhető. Ennek tükrében kiejelnthető, hogy az inváziós fajok táji léptékű térképezése a természetvédelmi kezelő és a helyi érintettek, gazdálkodók számára is informatív lehet, segítve ezzel a védekezést, hiszen együttműködésük nélkül a kezelés sikeressége megkérdőjelezhető.55hubálványfamirigyes bálványfaAilanthus altissimainváziós fajözönnövényélőhelypreferenciaélőhelytérképezésDEENK Témalista::Mezőgazdaságtudomány::Erdészet, erdőgazdaság