2008-12-082008-12-089633614198http://hdl.handle.net/2437/493721928-ban Magyarszecsődön az én most boldoggá avatott drága Nagyapám tartott a keresztvíz alá. Ezért lett Ő keresztapám, én pedig László. Arcára nem emlékezhetem, hiszen tizenhárom hónapos voltam, amikor kórházba került. Simogatása és áldása azonban végigkísérte s kíséri ma is életem. Édesanyám, az Ő legidősebb leánya, mindmegannyi alkalommal beszélt róla; türelméről, sugárzó jóságáról, egyszerű emberségéről... Szent életű Nagyapám hűséges szeretetét hagyta örökségül ránk, családjára s édes magyar hazánkra. Határokon innen és túl az Ő üzeneteként ajánlom az Olvasónak ezt a megemlékező kis könyvet.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibKLT00329844bibKLT00329844