Mihók, Richárd2020-02-092020-02-0920162559-9941http://hdl.handle.net/2437/280611Az 1241-es mongol-tatár betörést követően, Magyarország területén megkezdődött a kőből készült várak építése. A határterületeken elterülő vármegyék stratégiailag fontos pontjain sorra épültek fel az új erődítmények. A határvédő funkciót betöltő várak egyike volt a Nyalábvár. A Királyháza mellet elterülő magányos dombtetőn egykor oly impozánsan álló vár volt Ugocsa vármegye és a Tisza felső folyásának egykori legfőbb védelmezője. Visk várának elpusztulása után, mikor még a Huszt vára fel sem épült, a tiszai hajózás és főképp a só szállítási útvonalának védelmét és ellenőrzését Nyalábvár töltötte be. Királyháza a gyepűvonal mentén helyezkedett el, és földrajzi helyzetéből adódóan, a Toronyai-hágó irányából a Nagyág folyó mentén érkező ellenséget a Huszti-kapunál sikeresen meg tudta állítani. A másik fontos célja a Tisza felügyelete volt, ami a vártól 300–400 méterre található. Ugocsa vármegye közigazgatási egységként, eme korai szakaszban kezdett el kiformálódni. A királyi hatalom gyakorlásához szükségessé vált egy erős vár megépítése, ami egy biztos központot jelenthetett.hutörténetírásarticle10.30716/RSZ/2016/1/1Régiókutatás Szemle12016