Imre, MihályBitskey, IstvánGörömbei, András2010-12-192010-12-191995963 472 117 61217-0380http://hdl.handle.net/2437/101256A könyv olyan eszme- és formatörténeti jelenségek önálló fejlődési jellemzőit, összefüggéseit ismeri föl és vizsgálja, amelyek lényegesen meghatározták 16-17. századi nemzettudatunk kialakulását, irodalmi tudatformában történő kifejeződését. E folyamat megragadásának egyik legrelevánsabb módszere a toposzkutatás eljárásainak alkalmazása. A korszak irodalmi műveltségében még erősen érvényesül a formaképző rendszereket kezdeményező, majd folyamatos működésüket fönntartó preformált jelleg: ennek egyik legfőbb forrása a reneszánsz retorikai kultúrája. A toposz a mohácsi csatavesztés utáni magyarországi, majd az európai latin nyelvű költészetben jelentkezik. Pannónia (Hungária) allegorizáltan, elhagyatott, törököktől pusztított, meggyötört királynőként jelenik meg. Könyörgő szavait nővéréhez: Germaniához, vagy az egész keresztény Európához intézi. A siratás, siralom, panasz archetipikus ősi formáit mind a zsidó-keresztény, mind az antik irodalom nagyon gazdag kifejezési, műfaji változatokban jelenítette meg. A török veszedelem állandósulása olyan társadalmi, ideológiai, társadalomlélektani körülményeket teremtett, majd tartott fönn huzamosan, melyek között fokozottan jutott szerephez a korszak irodalmi tudatában a gazdag hagyományú panasz formula-rendszer. Mivel a 16. század irodalmi műveltségét a reneszánsz és a reformáció hagyományrendszerei formálták, a „Magyarország panasza" toposz is ezek meghatározottságában alakul: az ókori és neolatin mintákat imitáló allegorikus heroida és a wittenbergi értelmezés szerinti 79. zsoltár vagy jeremiád. Az európai közvélemény előtt is ismert toposz integrálja a reneszánszban meghonosodott „Magyarország a kereszténység védőbástyája" és a „termékeny Pannónia" toposzokat, amelyek tartósan nemzeti attribútumként őrződnek önszemléletünkben és az európai köztudatban. A toposz magyar nyelvű költői változatát teremti meg Rimay János, amelynek hatása - évszázadokon keresztül érvényesülve - Kölcsey Hymnus-ában még eleven.Bevezetés, 7-12. Heroidák kora, 13-14. Paulus Rubigallus - Ursinus Velius, 15-36. Pannoniae Luctus, 37-45. J. Sambucus, 46-48. Évszázadok heroidái, 49-53. Eobanus Hessus: paradigmák interferenciája, 54-62. Allegorikus heroidák, 63-97. Opera antiturcica, 98-106. A „lelkek felgyújtásá"-nak retorikai eszközei, 107-115. A reformáció szemléleti fordulata, 116-124. A 79. zsoltár, 125-142. Propugnaculum Christianitatis, 143-144. Humanista megformálása, 145-165. A reformáció szemléletváltása, 166-173. Sylvester János, A. Gerardus, G. Purkircher, 174-180. Kassai Dávid Zsigmond, 181-189. Martin Schrott, 190-198. A LXXIX. zsoltár a magyar 16. században, 199-211. Rákóci Márton és a jeremiádok, 212-222. Fertilitas Pannoniae/Hungariae, 223-233. E. R. Curtius néhány tanulsága, 234-238. Querela és rímtoposz, 239-274. Jegyzetek, 275-322. Névmutató, 323-331.huirodalomtörténetretorikareneszánszreformációBook