2008-12-182008-12-188071497517http://hdl.handle.net/2437/71093Báthori Csaba a hetvenes években kezdte esszéírói és kritikusi pályáját. Eleinte az Újhold íróiról közölt elemzéseket, majd a német nyelvű világirodalom egy-egy jelentős alakja vonta magára figyelmét. Goethe és Rilke életművének legjobb hazai ismerői közé tartozik: kötetünkben több írásban is foglalkozik a két nagy költő műveivel. Az utóbbi években eredményesen kamatoztatta műfordítói tapasztalatait: a mesterség ismeretében veszi szemügyre Shakespeare 66. szonettjét, mutat be egy-egy szórványosan ismert nyugat-európai alkotót, és érzékletesen foglalja össze tudását némely szakmai kérdésről. Báthori komoly figyelmet szentel a peremhelyzetbe szorított íróknak is. A művekben érintett létkérdésekre összpontosít, jelentőséget tulajdonít az írás erkölcsi hitelének, és előszeretettel vizsgálja az irodalom mérhető adottságait, a maradandóság rejtelmes biztosítékait. Kötetünk harmadfél évtized írásaiból válogat. Elemzései a művet veszik célba, de az olvasás értelmét kívánják megtalálni. Kötetünk harmadfél évtized írásaiból válogat. Elemzései a művet veszik célba, de az olvasás értelmét kívánják megtalálni.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ1141372bibFSZ1141372