Ilyés, IstvánFelszeghy, Enikő2010-05-202010-05-202010http://hdl.handle.net/2437/96575Következtetések. Az inzulinrezisztencia, a bazális és a reaktív hyperinsulinaemia gyakori eltérések a gyermekkori elhízásban, az IGT előfordulása is számottevő. Ezek a metabolikus eltérek a 2TDM kialakulásának rizikófaktorai. A dyslipidaemia is gyakran észlelhető eltérés gyermekkori elhízásban, kialakulásában az inzulinrezisztencia és a hyperinsulinaemia játszik alapvető szerepet. A gyermekkori elhízásban észlelhető dyslipidaemia az atheroscleroticus kardiovaszkuláris betegségek rizikófaktora, minthogy az atherosclerosis folyamata már a gyermekkorban elkezdődik. A súlyos AN a gyermekkori elhízásban az inzulinrezisztencia fizikális markerének tekinthető, és az AN-szal rendelkező elhízott gyermekek vizsgálata feltétlenül szükséges a glükoreguláció eltéréseinek és a dyslipidaemianak a kimutatására. ----- Conclusion. Insulin resistance, basal and reactive hyperinsulinemia are frequent conditions in childhood obesity, frequency of IGT is also rather high. These metabolic factors can be considered as risk factors for development of T2DM. Dyslipidemia is also a frequent condition in childhood obesity. Insulin resistance and hyperinsulinemia play an essential role in its development. Dyslipidemia in childhood obesity is a risk factor of artherosclerotic cardiovascular disease, since atherosclerosis starts at childhood. Severe AN in childhood obesity can be considered as a physical marker of insulin resistance, and obese children with AN have to be investigated for alteration of glucoregulation and dyslipidemia.87 p.hugyermekkori elhízáschildhood obesityinzulinrezisztenciainsulin resistanceacanthosis nigricansEgészségtudományokOrvostudományok