Tóth, Andrea NoémiNagy, Jennifer2019-01-232019-01-232019-01-23http://hdl.handle.net/2437/263166„A büntetőeljárás egy jogállamban nem pusztán a büntetőhatalom gyakorlásának eszköze, az anyagi büntetőjoggal együtt értéket véd és maga is értékeket hordoz.” – olvashatjuk a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény indokolásában. Különösképpen érvényesülnie kell ennek a fiatalkorúak esetében. Amikor ugyanis egy fiatalkorú bűncselekményt követ el, az, hogy az állam, valamint az illetékes hatóságok erre miként reagálnak kulcsfontosságúnak minősül. A jogsértő cselekmény elkövetésére adott reakció, a fiatal elkövetőhöz való hozzáállás, nemcsak a fiatalkorú további fejlődésének és életútjának, hanem a társadalomban betöltött szerepének alakulása szempontjából is jelentőséggel bír. Mindezek miatt, a felelősségre vonás érdekében indult büntetőeljárás nem korlátozódik pusztán az állami büntetőhatalom érvényesítésére, azon túlmenően más, sajátos szereppel is bír a fiatalkorúak esetében. Egyrészt, törekszik arra, hogy az életkoruk folytán csekélyebb élettapasztalattal rendelkező fiatalkorúak képesek legyenek tettük következményeinek, annak társadalomra gyakorolt hatásainak felismerésére, és ezáltal arra, hogy a jövőben jogkövető magatartást tanúsítsanak. Másrészt, igyekszik biztosítani azt, hogy a fiatalkorúnak a bűncselekmény elkövetését követően is lehetősége legyen arra, hogy a társadalom hasznos és megbecsült tagjává váljon, életét előítéletek és megbélyegzés nélkül élhesse.45hufiatalkorúakbüntetőeljárásspecialitásokDEENK Témalista::Jogtudomány