Fekete, ZitaLux, Bernadett2025-06-092025-06-092025https://hdl.handle.net/2437/391025A mentális betegségekkel élő személyekkel szembeni társadalmi attitűdök hosszú időn át a megbélyegzés és távolságtartás jegyében alakultak, amely hátrányosan befolyásolja az érintettek életminőségét, ellátáshoz való hozzáférését és társadalmi integrációját. Jelen kutatás célja a pszichiátriai megbetegedésekkel kapcsolatos stigma jelenségének vizsgálata volt, különös tekintettel a társadalmi távolságtartásra, az empátiára, valamint az antistigmatikus attitűdökre. A vizsgálat egyszeri, keresztmetszeti elrendezésben, online kérdőív segítségével valósult meg, hólabda módszerrel toborzott, nem reprezentatív, 96 fős mintán, amely az átlagpopuláció felnőtt tagjaiból állt. A mérőeszközök között szerepelt a Link-féle vágyott társadalmi távolságtartás skála, az Attitudes to Severe Mental Illness (ASMI) skála, valamint egy empátiát mérő kérdőív. Az eredmények alapján részben igazolódott, hogy a mentális betegségekkel való személyes kapcsolat csökkenti a vágyott társadalmi távolságtartást, különösen a depresszió és szkizofrénia esetében. Az antistigmaindex és az empátia pozitív összefüggést mutatott, ugyanakkor a személyes érintettség és a nemi különbségek hatása nem minden esetben volt szignifikáns. A résztvevők gyakran negatív, sztereotipikus asszociációkat társítottak a mentális zavarokhoz, mint például veszélyesség, kiszámíthatatlanság vagy zavartság. Az antistigma intervenciók közül a pszichoedukációs módszerek bizonyultak a legnépszerűbbnek, de a kontaktus alapú intervenciók is jelentős támogatottsággal bírtak.50humentális betegségstigmatársadalmi távolságtartásASMI skálaantistigma programokempátiaPszichológiaHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.