Csépes, IldikóTóth, Erika2025-06-162025-06-162025https://hdl.handle.net/2437/391823Kutatásunkban az egyetemi tanulmányaik végén járó hallgatók iskolai tanítási gyakorlat alatt szerezett tapasztalatait kívántuk megismerni az osztálytermi értékeléssel kapcsolatban. A fő kérdés az volt, hogy az osztálytermi gyakorlat mennyire követi a legkorszerűbb értékelési eljárásokat (pl. tanulást támogató értékelést), azon belül pedig van-e elég lehetőségük a hallgatóknak gyakorolni az elméletben elsajátított ismereteiket osztálytermi környezetben. A Debreceni Egyetem 2024/2025-ös tanévében az 5. és 6. éves angol szakos hallgatói közül 46 fő töltötte ki a kérdőívet, ami 64,5%-os részvételi arányt jelent a két évfolyamon tanuló, összesen 71 fő esetében. Arra a feltételezésünkre, hogy a téma kap-e elég figyelmet a tanítási gyakorlat során azt az eredményt kaptuk, hogy kvantitatív értelemben igen, kvalitatív megközelítésből viszont kevésbé. Ezzel összhangban azt is megállapíthatjuk, hogy a hagyományos értékelési módok közül az osztályzás olyan mértékű dominanciája érvényesül az alternatív, tanulást támogató formákkal szemben, ami 2025-ben már nem indokolt. Az adhat bizakodásra okot, hogy a tanárjelöltek eléggé magabiztosnak és felkészültnek érzik magukat ezen a téren, ami magas szintű módszertani képzést feltételez. Továbbképzésekre a mentortanároknak is szükségük lenne, mivel nekik is tisztában kell lenniük a fejlesztő értékelés elveivel és lehetséges technikáival. A tanárjelölteket segítő mentor felkészültsége, mérési es értékelési műveltsége alapvető fontossággal bír, hiszen ők jelentik a hidat az elméleti ismeretek és a gyakorlati alkalmazás között.48hufejlesztő értékelés, önértékelés, társértékelés, feedback, feedforwardNeveléstudományHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.