Hevesi, JuditSimon, Anna2026-05-042026-05-042026-02-27https://hdl.handle.net/2437/406729A torlódás a leggyakoribb ortodonciai eltérés, mellyel a betegek felkeresik fogorvosukat. Számos etiológiai tényező hozzájárulhat kialakulásához, például állcsont fejlődési rendellenességek, korai tejfogvesztés, genetikai tényezők, illetve olyan gyermekkori rossz szokások, mint az ujjszopás vagy nyelvlökéses nyelés. A bölcsességfogak szerepe vitatott, legújabb tanulmányok szerint nem járulnak hozzá a tercier torlódás vagy recidíva kialakulásához. Torlódás diagnosztizálásában kulcsfontosságú a gipszmodellelemzés. Gipszmodelleken elvégzett helyanalízissel számszerűsíthető a torlódás mértéke. Ez azért fontos, mivel a kezelés a torlódás súlyosságától függően változik. Enyhe, 4 mm-nél kisebb torlódás jól oldható enyhe fogív expanzióval. 5 és 9 mm közötti helyhiánynál, amennyiben non-extrakciós terápia mellet döntünk, szükséges az ívek transzverzális tágítása. 10 mm-nél nagyobb diszkrepanciák esetében az extrakciós terápia jelenti az egyetlen megoldást a helyhiány kezelésére. Az alsó frontfogak területén a recidíva igen gyakori, így a retenciós fázisnak kiemelt szerepe van a kezelés után elért új dentális és szkeletális helyzet megtartásában. Itt javasolt rögzített retainer felhelyezni, mely a fogak orális felszínére ragasztott acélívet jelenti.53huFogszabályzásTorlódásOrvostudományHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.