Bitskey, IstvánBakonyi, IstvánImre, LászlóMárkus, BélaBertha, ZoltánCs. Varga, IstvánLőkös, IstvánSzirák, PéterMáriás, JózsefVekerdi, LászlóDávidházi, PéterDomokos, MátyásOlasz, SándorMonostori, ImreGörömbei, AndrásBitskey, IstvánGörömbei, András2011-01-052011-01-051999963 472 330 61217-0380http://hdl.handle.net/2437/101395Hatalmas életművéből maga Németh László a tanulmányírót becsülte legtöbbre. Tanulmányírói munkásságának egyik felét irodalmi tárgyú írásai teszik ki. Ezekben számot vetett a magyar irodalom több korszakával és nemzedékével, európai utasként és a közép-kelet-európai népek megbékélésének a követeként pedig az európai kultúra sok kiemelkedő jelenségét értelmezte. Szerteágazó tanulmányírói munkásságát karakteres irodalomszemlélet fogja egységbe. Életművéről számos tanulmány és könyv készült, de vagy az ideológust vagy a szépírót vizsgálták behatóan, irodalomszemléletének összetett elemzésére mindeddig nem került sor. Kötetünk - a Kossuth Lajos Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke és a Németh László Társaság által 1998. május 8-án Debrecenben tartott Németh László irodalomszemlélete című konferencia anyagára épülve - ezt a hiányt kívánja pótolni. A kötet szerzői bemutatják és értelmezik Németh Lászlónak irodalmunk egy-egy jelenségéről, kérdésköréről, korszakáról alkotott véleményét éppúgy, mint irodalomszemléletének általános vonásait. Az egyes részletkérdésekkel foglalkozó tanulmányok alapot adnak a kötetben az általánosító, Németh László irodalomszemléletének jellegét megrajzoló írásoknak, ezek pedig távlatot nyitnak az egyes részletkérdések kutatói számára. Az irodalom és irodalomtudomány társadalmi megítélésének érezhető válsága idején a Németh László irodalomszemléletével való elemző szembesülés nemcsak az ő munkásságának egyik nagy fejezetét állítja új megvilágításba, hanem fontos nyereség a mai irodalomszemlélet számára is: elősegíti a felszíni divatok leválasztását a világszemléleti jelentőségű értéktudatosítást vállaló, öszszetett esztétikai szempontokkal rendelkező irodalomszemléletről.Bitskey István, „Csikorgó előidőkből létünk talpa lesz", 7-25. Bakonyi István, Németh László és a protestantizmus, 26-33. Imre László, A különbözéstől az azonosulásig, 34-42. Márkus Béla, „Külön sorsoknak külön irodalom kell...", 43-65. Bertha Zoltán, „Világirodalmi költő", „székely Homérosz", 66-82. Cs. Varga István, A megtalált „egyetlen metafora": „tejtestvérek", 83-117. Lőkös István, Németh László és Krleza, 118-137. Szirák Péter, Olvasásmód és (ön)megértés, 138-153. Máriás József, Németh László irodalomszemlélete a Készülődés korában, 154-173. Vekerdi László, „Magyar viktoriánusok" és „A Nyugat elődei", 174-192. Dávidházi Péter, „Betegség, melynek Jézust köszönhetjük", 193-234. Domokos Mátyás, „Mi (nem) lett volna, ha...", 235-255. Olasz Sándor, Németh László változó regényszemlélete, 256-266. Monostori Imre „...nemzetén át az emberiséghez", 267-282. Görömbei András, Németh László irodalomszemléletének fő vonásai, 283-300.huirodalomtörténetNémeth LászlóBook300 p.