2008-12-102008-12-109639228613http://hdl.handle.net/2437/53018Bár lehet, hogy nem a minőség, de mindenképpen a minőségbiztosítás korát éljük, s ez a kordivatként jellemezhető szindróma természetesen a minőségi intézményekre irányuló törekvés megnyilvánulásaként értékelhető. A minőségbiztosításnak immár teóriái és gyakorlati, tevékenységi rendszerei vannak, amelyekben szabályok gondoskodnak a minőséget biztosító teendőkről. Mindez a modern piacgazdaságban született, és fogalmi apparátusával, szemléletével a merkantil és a marketing gondolkodás és gyakorlat önazonosító keretei között maradt. Mígnem egyszercsak átkerült a nevelés, a művelődés tartományiba, és a nevelési, művelődési feladatokat ellátó intézmények munkájának minőségalkotó kötelmeit kezdte definiálni és szabályozni. Kovács László és Tarcsa Zoltán könyve nem a gazdaságból transzformált minőségbiztosítás kanonizálása, inkább a minőségbiztosítás problémáit, dilemmáit és a transzformáció reális lehetőségeit keresi. Igaz, a nevelés, a művelődés intézménytípusainak egyikét vizsgálja csupán: a többcélú (nevelési-művelődési) intézményeket, követlenebbül az általános művelődési központokat (ámk). De éppen az intézménytípus komplexitása okán általánosíthatóvá, etalonná válhatna a könyv "filozófiája", szemlélete és ajánlott minőségbiztosítási praxisa, szóval a gazdagságból ide származott minőségbiztosítási kezelés módja. Ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akiknek szakértelméhez, munkájához a nevelési, művelődési minőségbiztosítás problémái hozzátartoznak. S különösen azoknak, akik újra és újra szívesen végiggondolják ezeket a problémákat. Ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akiknek szakértelméhez, munkájához a nevelési, művelődési minőségbiztosítás problémái hozzátartoznak. S különösen azoknak, akik újra és újra szívesen végiggondolják ezeket a problémákat.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ792504bibFSZ792504