Szendrei, LászlóButt, Róbert2011-10-182011-10-1820112011-10-18http://hdl.handle.net/2437/114718A dám vadról igen eltérő véleményeket hallhattunk, történelme során jelen volt az említetést érdemlő nagyvad fajaink között. Sokan tájidegen, nem kívánatos fajnak tartják. Több évnek és tapasztalatnak kellett eltelni ahhoz, hogy végre elismerjék mekkora élményt, örömet, elismerést jelent a vadászata. Nagyon jó alkalmazkodó képességű, jól telepíthető. A dolgozatomban vizsgált két terület a DALERD ZRT. és az Ocolul Silvic Cris (Körös-menti Erdészet) kedvező természeti adottságokkal rendelkeznek a kitűnő gémállományú dám populációk vadgazdálkodásához. A dám nagyon jól meghálálja a törődést, az erdőgazdaságok megtesznek mindent a mintaszerű vadgazdálkodás érdekében a lehetőségekhez mérten. Ezen munkálatok legnagyobb leismerése, hogy minkét terület a maga országában a legjobbak között van. Néhány példával igazolva. Román részről a legjelentősebb állománya az országnak és 1971-ben a Budapesten megrendezett világkiállításon innen származnak a trófeák. 1985-ben Cehucescu itt lőtte a román rekordot. A magyar részről az érmes trófeák mellett az itt folyó vadgazdálkodási munka elismeréseképpen a Földművelésügyi Minisztérium 2000-ben különleges rendeltetésű vadászterületté nyilvánította a területet a dámállomány magas értékű génpopuláció megőrzése céljából. A két területen élő populáció színbeli különbsége arra enged következetni, hogy a migráció nem jelentő, vagyis ahogy sok szakkönyvben is megtalálható a dám tartja a helyét. Vannak kivételes esetek, de ez nem jelentős. A helyes állományszabályozás és ivararány mellett kevesebb egyedszámmal kisebb költséggel folytatható a tervszerű tudatos vadgazdálkodás. Az ivararány 1:1 a bikák javára 1,1:1; 1,2:1 a legcélravezetőbb. A megfelelő vadföld és annak szakszerű művelése mellett a vadkár mértéke is minimálisra csökkenthető.64hudámvadtrófeák jellemzőiérmes arányokterítéknagyságmigrációDEENK Témalista::Mezőgazdaságtudományno_restriction