Abádi Nagy, ZoltánNémeth, Lenke Mária2009-03-092009-03-092002http://hdl.handle.net/2437/79726Az angol nyelven benyújtott értekezés közvetlen vizsgálati tere napjaink amerikai drámairodalma. Szerzőnk a világszerte ismert, magyar színpadokon is többször bemutatott David Mamet (1947-), ma is aktív drámaíró. Mamet eddigi életművét az értekezés kiválasztott szövegek és szempontok alapján, átfogó értelmezésben mutatja be. Tanulmányunk fő tárgya a jellemábrázolás, azon belül is Mamet nőalakjainak többszempontú elemzése. Ehhez a tematikai irányhoz kapcsolódik a dolgozat másik, meghatározóan elméleti igényű és alapozású vizsgálata, mely annak megvilágítására irányul, hogy alkalmazható-e (és ha igen, hogyan és mely konkrét vonatkozásokban) Mikhail Mihajlovics Bahtyin (1895-1975) elmélete és fogalmi rendszere, valamint az ezekből kialakított módszer általában a drámai műnem szövegeire és konrétan a kiválasztott Mamet drámák értelmezésében. Az értekezés egészének érvelési-bizonyító apparátusa, a felvetett kérdésekre adott válaszok, valamint a bemutatott elemzések megerősítik a lefolytatott vizsgálat végső következtetéseit: (1) Mamet nőábrázolásában olyan erővonalak érvényesülnek, melyek egyértelműen jelzik a korabeli amerikai kultúra zaklatott állapotát és kaotizáló irányulásait; (2) Bahtyin elméletének kiválasztott elemei és általában a bahtyini szemlélet elősegíti Mamet szövegeinek árnyaltabb értelmezését; (3) a vizsgálatban alkalmazott módszer hozzájárul Mamet drámai kifejezőkészletének pontosabb feltárásához és tüzetesebb megismeréséhez; (4) az eljárás jól használható más drámaszövegek tanulmányozásában, különös tekintettel a posztmodern drámával kapcsolatos értelmezési eljárásokra, továbbá segíti Mamet művészi látásmódjának jobb megértését, ezáltal Mamet eddigi életművének elhelyezését az amerikai dráma és színház alakulásfolyamatában. Első megközelítésben a dolgozat azt a sajátos körülményt veszi szemügyre, mellyel a „tipikusan mameti” szövegekkel találkozó befogadó – beleértve ebbe a Mamet-kritika legtöbb művelőjét is – elkerülhetetlenül szembesül: Mamet világának legtöbbször taszító-elidegenítő érzelmi töltése a nőalakok bemutatásában különösen nyilvánvaló. Felmerül ezzel kapcsolatban a látszólag egyszerű, szinte banális kérdés: vajon mi okozhatja az olykor már a megvetés és a gyűlölet határán mozgó ellenséges érzületet, melyet Mamet nőalakjai kiváltanak az egyes darabok férfi szereplőiből és – különös módon – a kritikusok többségéből is. Mivel a Mamet életművét taglaló és értékelő bőséges szakirodalom mindeddig csupán a férfi szereplők azonosságtudatában bekövetkezett válsággal foglalkozott, a női jellemeknek a férfidominanciával dacoló cselekedeteit általában értetlenséggel fogadta. Ennek leggyakoribb megnyilvánulása az, hogy a férfitapasztalat középpontba állításával a nők a férfiak világában „betolakodóknak” és „szennyező” tényezőnek ítéltetnek, mivel a nők számottevően veszélyeztetik a férfi előjogokon alapuló férfi-identitás létrejöttét és megszilárdulását. Az erre irányuló vizsgálódás a maszkulinitás kialakulását befolyásoló és veszélyeztető tényezőket térképezi fel, így ez a kritikai irány és szemlélet egyik hiányossága éppen az, hogy egyoldalúan és leegyszerűsítve kezeli a nőalakokat. Ezért Mamet nőalakjainak jobb megértéséhez a jelen dolgozat nő-orientált nézőpontot alkalmaz, azaz a nők cselekedeteit nem a férfiasság válságának szűrőjén keresztül vizsgálja, hanem a nők saját tapasztalatainak és létélményeinek ad kitüntetett szerepet. Mamet nőjellemeinek ez a megközelítése más gondolati háttérből indul ki, mint az eddigi kritikai szemlélet. Ez az átrendezett nézőpont az itt bemutatott vizsgálat egyik újítása a Mametről szóló szakirodalom viszonylatában Megítélésem szerint a férfijellemek részéről a nőalakokkal szemben megnyilvánuló ellenszenv, valamint a kritikai szemléletben kifejezedő tanácstalanság és értetlenség fő oka egyaránt abban rejlik, hogy Mamet nőalakjait nem lehet egyértelműen besorolni a patriarkális meghatározottságú társadalmi és kulturális szerepkörök egyikébe sem. Azok a köznapi klisék, archetipusos paradigmák, vagy egyéb osztályozási sablonok, melyeket az anya-feleség-szerető, a Magna Mater-szűz-csábító-boszorkány, a szűz és a céda, az angyal és a szörnyeteg, meg az efféle alakzatok jelölnek, Mamet világában elveszítik értelmüket. Mamet darabjaiban éppen annak vagyunk tanúi, hogy a nők aláássák és lebontják ezeket a sztereotíp szerepeket. A férfidominancia és felsőbbségrendűség aláaknázásával és bomlasztásával a nők karnevalizálják a férfi-központú világot, egyúttal leleplezik annak előítéleteit és elvtelen gyakorlatát. Végső soron a nőalakok szembeszállnak a nyugati patriarkális társadalmak által nekik szánt szerepekkel, és tudatosan szembehelyezkednek a nők tárgyiasításának patriarkális módozataival. A női tapasztalatot középpontba állító szemlélet lehetővé teszi számomra, hogy tágabb horizontba helyezzem a nőalakok ezidáig csupán megvetett és becsmérelt akcióit. A dolgozat fő célja annak feltárása és több szempontú vizsgálata, hogy egyrészt, miként jeleníti meg Mamet a női azonosság jelentős megváltozásához vezető hagyományos társadalmi és kulturális szerepek (”gender”) átformálódását, másrészt, hogy ez az átalakulás milyen hatásokat vált ki a férfi uralmi rend értékrendszerében. Ez az alapállás azt is jelenti, hogy a disszertáció a Mametre vonatkozó eddigi kritikai nézetek megfordításából indul ki, egyrészt a nőalakok tényleges jelentőségének a megvilágításával, másrészt a meglehetősen elterjedt „Mamet-mint-nőgyűlölő” sztereotípia felszámolásával. A dolgozat alapvető kérdései a következők: milyen tényezők alakítják és befolyásolják a nőkről kialakult és vitatott társadalmi nem konstrukcióját? Hogyan bontják le a nők a tartósan fennálló és a nőszerepeket nagymértékben korlátozó férfimítoszokat? Milyen szemléleti-fogalmi átrendeződést idéznek elő az asszonyiság és nőiség társadalmi meghatározottságában a nők cselekedetei, melyek folyamatosan és programatikusan sértik a férfi uralmi rend normáit? A vizsgálódás így fókuszált tárgyán kívül újszerű az alkalmazott irodalomkritikai elemzési módszer is. Mamet drámáinak fentebb vázolt latens jelentésrétegeit – tehát végső soron a női identitás kérdését – és a jellemábrázolás eszközeit a 20. század nagy hatású irodalomtudósának, nyelvfilozófusának és gondolkodójának tartott Bahtyin irodalomelméleti rendszerének szelektív, ugyanakkor komplex alkalmazásával igyekszem kifejteni. Az alkalmazott elméleti és módszertani keret összetettségéből adódóan, a disszertáció további célja annak elméleti igényű bizonyítása, hogy a rendszer, melyet Bahtyin eredetileg a regény műfaji jegyeinek leírására és elemzésére fejlesztett ki, átvihető a drámai műnem világába, így Mamet drámai alkotásainak vizsgálatára is. Kulcsszerepet játszik a Bahtyin által a népi folklórból az irodalomba emelt és többféle funkcióval ellátott „karnevál” fogalma, melyet két alapvető értelmezésben használok. Egyrészt, támaszkodom arra a jelentésre, mely szerint a „karnevál” szembenállás mindenféle hatalmi renddel; másrészt, az irodalmi műben betöltött szerepe alapján e fogalmat leíró és elemző esztétikai kategóriaként alkalmazom. Feltevésem szerint Mamet drámai művei a karnevalizált irodalomra jellemző jegyekkel rendelkeznek, azaz a karnevál összetevői, kategóriái és jelképisége beépülhet a sajátos drámai műnem jegyei közé. A „karnevál” mint dinamizmusában vizsgált esztétikai kategória alkalmas arra, hogy ezek a vonások kimutathatók legyenek. Mindezen túl a „karnevál” fogalmát átfogó rendező elvnek is tekintem Mamet műveiben. A drámáit taglaló szakirodalom többször rátapintott a mameti konstruált világ egyik legalapvetőbb vonására: a devalválódott értékrendben, kiürült, elszemélytelenedett és elüzletiesedett emberi kapcsolatokban, valamint a durva és profán nyelvhasználatban megnyilvánuló kaotikus világ műépítő jelenlétére. Mamet szövegeinek ilyen viszonyrendszerben szemlélt elvi újszerűségét eddig még nem sikerült kielégítően feltárni és tisztázni. Megítélésem szerint viszont a feltárásra és a tisztázásra a „karnevál” fogalom egyértelműen alkalmas: az elemzések meggyőzően alátámasztják a bahtyinin kategória alkalmazhatóságát és többszörös funkcióját Mamet drámaterében. Az elemzésre szánt művek kiválasztásánál, első megközelítésben, fontos kritérium volt a műfaji szempont mint korlátozó tényező alkalmazása, hiszen a rendkívül sokoldalú Mamet jónéhány műfajban is sikeres szerző. Több mint ötven színdarabot írt, egy tucatnál is több filmforgatókönyvet, két regényt, és számos esszégyűjteményt. Mindezeken túl öt sikeres film rendezője. Mivel azonban a női azonosságtudat változásai és annak hatása a férfi uralmi világra leginkább színpadi műveiben kristályosodott ki, különösen az 1970-es évek végétől kiadott-előadott alkotásaiban, a vizsgálat alapkorpuszául hat színművet és egy filmforgatókönyvet választottam. Az egyre összettebb és kifinomultabb módszerekkel megjelenített nőalakok ábrázolását három jól elkülöníthető korszakra osztottam Mamet drámatermésében: a korai szakaszra, melyben a nőalakok objektiválódnak; a középső, ún. ”business” darabok korszakára, amelyben megjelenik a férfi-hatalommal nem csak dacoló, de azt megdöntő „új nő” típusa az üzleti életben; a „családi” színdarabokra, amelyekben először ábrázolja Mamet a nőket családi környezetben. Az elemzésre kiválasztott műveknél fontos szempont volt, hogy tükrözzék Mamet eltérő hozzáállását a női jellemekhez, valamint az, hogy a nőalakokat munkában és magánéleti közegben is bemutassa. Íly módon a következő művek képezik az elemzés tárgyát a korai szakaszból: Sexual Perversity in Chicago (1974, „Szexuális perverzitás Chicago”-ban) és The Woods (1977, „Az erdő”); a második korszakból: Speed-the-Plow (1987, „Gyerünk, csak előre!”), House of Games (1987, „Játékkaszinó”) és Oleanna (1992, „Oleanna”); és végül az 1990-es évekből két „családi” darab: The Cryptogram (1994: Varró Dániel, Titkosírás, 2000) és The Old Neighborhood (1997, „A régi környék”). The primary focus of the present inquiry is contemporary American drama with special emphasis on character portrayal in representative works by a leading playwright David Mamet (1947-). The main objective is to offer a comprehensive and multi-perspective study of female characters in order to explore how Mamet traces and diagnoses crucial transformations in women’s gender roles. Closely related to this thematic preoccupation, the dissertation also seeks to examine the applicability of the theoretical and conceptual apparatus of Mikhail Mikhailovich Bakhtin (1895-1975) to the genre of drama in general and to Mamet’s dramatic works in particular. The argumentative framework applied in the present inquiry, the answers to the questions raised as well as the evidence of the concrete analyses convincingly support the following conclusions of the examination: (1) certain lines of forces manifest in Mamet’s portrayal of women characters are indicative of chaotic tendencies in current American culture; (2) the selected components of Bakhtin’s theory and the Bakhtinian perspective in general, as applied in the present inquiry, contribute to a more subtle and multi-faceted interpretation of Mamet’s texts; (3) the methods tested in the analyses facilitate a more detailed exploration of Mamet’s dramatic devices; (4) the literary-analytical approach deployed in the present work is applicable to the study of other dramatic texts, especially to revealing interpretative transactions in postmodern drama; (5) the study facilitates a better understanding of Mamet’s dramatic vision, whereby it can reliably situate Mamet in the continuity of American drama and theater. The dissertation attempts to answer a deceptively simple question prompted by the demythicized way that the female characters are treated and presented in Mamet’s plays: what causes the hostile attitude often bordering on contempt and hatred that Mamet’s women characters arouse in their male counterparts and—curiously enough—in a large number of critics as well? The male-experience-centered perspective prevalent in the overwhelming majority of critical studies on Mamet’s female characters has inescapably produced one-dimensional and distorted images of women. With its focus on identifying factors impacting on and endangering the construction of masculinity, this perspective tends to underscore the primacy of bonding between the male characters, against which the women operate as peripheral figures or “intruders” in the male-dominated world. Thus, in order to counter the overly reductive classification of female characters, in the present work I apply a new perspective, a woman-experience-centered focus that views women in their own right, not through the filter of male identity crisis. This strategy opens up new vistas in evaluating the women protagonists’ acts and discourse that have hitherto been viewed with contempt and derogation. The female characters have baffled critics and male characters alike as Mamet’s heroines defy conventional character typologies. The conventional clichés, archetypical paradigms or other patterns of classification that allocate women the roles of mother-wife-lover, Magna Mater-Virgin-Seducer-Bitch, the virgin and the whore, lose their validity in Mamet’s world. Essentially, the female protagonists in Mamet’s plays undermine and debunk the stereotypical roles sanctioned to them by patriarchy. Disrupting and subverting male dominance and superiority, the women carnivalize the male-dominated world, whereby they expose its prejudices and corrupt practices, as well as oppose the patriarchal modes of the objectification of women and the negation of their subjectivity. Thus, the primary aim of the dissertation is to trace how Mamet is mapping the displacement of women’s socially and culturally ascribed roles, on the one hand, and on the other, to explore the changes that the disruption of women’s stereotypical roles generates in a male-dominated world. The essential questions of the dissertation are the following: what factors shape and impact on women’s gender construction? In what way do women transgress and dismantle the long-established and male myths restricting women’s roles? How does the concept of femininity change as a result of women’s subversive and transgressive transactions? In addition to the subject matter focused in the way outlined above, the literary-analytical method deployed in the present study is also new. In order to uncover underlying assumptions in Mamet’s plays—transformations in female identity—I employ a selection of Bakhin’s conceptual and theoretical apparatus. Since the subversive impulses manifest in the women characters’ acts as well as the presence of a degraded value-system, aborted human relationships, scatological language posit a profoundly carnivalized world in Mamet’s drama, I find that the concept of “carnival,” as transposed into literature from popular culture by Bakhtin, provides a useful methodological point of entry into Mamet’s texts. Viewed in this light, his drama appears to have adopted carnival forms and images, therefore it serves as an example of carnivalized literature. Since “carnival” has by now become a widely touted and championed notion that has been productively used in a great variety of fields, it is expedient to define its scope in the present work. Accordingly, I am using two crucial aspects of carnival: first, carnival conceived as a critique of any hierarchical order; second, carnival functioning as a descriptive and analytical aesthetic category employed to reveal instances of carnivalization . Arguably, the presence of a “topsy-turvy world” manifest in uprooted patterns, “commodified” human relationships, and radical transformations of conventional routines has been widely recognized as symptomatic of a chaotic world in Mamet’s works. Yet, the correlation between these idiosyncratic features and the actual novelty of Mamet’s drama within such a frame of reference has remained unexplored. Treating “carnival,” however, as an overarching principle inherently characterizing Mamet’s dramatic works allows for revealing hidden dimensions in his texts. Owing to the complexity of the theoretical framework and the methodological tools applied, one of the multiple objectives of the dissertation is to demonstrate that the Bakhtinian system developed initially for the description and analysis of the genre of the novel can be transposed to the genre of drama, and thus to Mamet’s works. Concurrently, by identifying instances of carnivalization, I can demonstrate that his texts are saturated with “a sense of the carnival spirit.” In selecting representative texts for this study from the impressively large body of work Mamet has produced over the last thirty years, my first delimiting criterion is generic. Mamet has so far written more than fifty dramatic works including radio plays as well as one-act gems. Mamet also happens to be the author of more than a dozen screenplays, the director of five movies, the writer of two novels, and he is also an essayist. Because the transformation of female identity and its impact on the male-dominated world has surfaced and crystallized primarily in his dramatic works, and especially in his plays from the late 1970s, my discussion targets a corpus of six plays and one screenplay. Mamet’s portrayal of women rendered with increasing subtlety over the past few years lends itself to a division into periods, therefore I distinguish three phases in his dramatic output: the early plays in which the women are treated as objects of male desire; the second stage of the so called “business plays,” where the “new woman” makes her appearance, who does not merely challenge but also subverts male dominance; and finally, the stage of “family plays” with women situated in a domestic environment. In the selection of the works, my intention has also been to choose works that register shifts in Mamet’s views and attitudes, and also to select plays that present women in a variety of contexts, both at work and in the private realm of life. Thus the following plays have been selected: Sexual Perversity in Chicago (1974) and The Woods (1977) from his early phase; Speed-the-Plow (1987), House of Games (1987) and Oleanna (1992) from the second period; and two family plays from the last stage, The Cryptogram (1994) and The Old Neighborhood (1997), made up of three short plays: The Disappearnace of the Jews, Jolly, and Deeny.169 p.huDavid MametMikhail BahtyinkarnevalizációcarnevalizationIrodalomtudományokBölcsészettudományok