2008-12-142008-12-148080622019http://hdl.handle.net/2437/62692Fellinger Károly a ritkán jelentkező költők fajtájából való. Első önálló verseskötete (Áramszünet) 1991-ben látott napvilágot, s az eltelt tizennégy év alatt meg két könyvet tett az olvasó asztalára: Csendélet halottakkal (versek, 1996), Égig érő vadkörtefák (versek, mesék, 1977). Két említett verseskötetében a "személytelenség zónájából merített, változatos tematikájú, rövid, gnómikus" versekkel találkozhattunk, melyeknek legfőbb jellemzője az egyszerűség, a tömörség, a "meztelenség" volt. Az égig érő vadkörtefákban a Mátyusföld mesekincsét, hiedelemvilágát dolgozta fel példásan tömör, mértéktartó prózában és balladisztikus, valamint tréfás hangulatú versekben. Mostani kötete, a Fészek az égen ugyancsak megcsillantja a költő előbbi erényeit, és sarkítva azt is mondhatnánk, hogy általa a negyvenéves alkotó "lírai önéletrajzát" veheti kezébe az olvasó. A kötet cikluscímei (Szennar mezején, A fény alagútja, Ifjúságom vándormadara, Negyvenévnyi bolyongás) már önmagukban is árulkodóak: mintha csak egy "kisregényben" vallaná meg és foglalná össze a költő világtapasztalását, a létben megélt "bolyongásait".http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ1013188bibFSZ1013188