Tamás, AttilaBitskey, IstvánGörömbei, András2011-01-052011-01-051998963 472 259 81217-0380http://hdl.handle.net/2437/101366Közel három és fél évtizeddel ezelőtt jelent meg első kiadásban ez a könyv - kedvező visszhangra találva, ugyanakkor kis példányszámban. Az Arany-, az Ady- és a József Attila-kép módosításához is hozzá tudott járulni, emellett érdeklődést tudott kelteni azzal is, ahogy a költői szemléleteknek, illetve a versalkotás módjának változásaiban egy ellentéteken át vezető fejlődésmenetnek a kirajzolására tett kísérletet. Szerzője olyan meggondolások jegyében vállalkozott napjainkban könyvének újrakiadására, hogy - noha ma semmiképpen sem tudná értekezését ugyanebben a formában megírni - annyira távolra kerültnek sem érzi magát tőle, hogy a benne leírtak legnagyobb részét ne tudná ma is a sajátjaként vállalni. (Akár egyes elemzéseit, akár a felvázolt fejlődésvonal fontos tényezőit tekintve.) Ahogy rövid előszavában jellemzi: érettebb fővel sok mindent talál ugyan régi szövegében módosítást kívánónak, nincs olyan helyzetben, amelyből meg tudná határozni annak optimális mértékét és irányát. Inkább általában figyelmezteti ezért olvasóit bizonyos fokú távolításnak s ezzel együttjáró szemléleti-értékelési módosítások elvégzésének a szükségességére. Egyszer s mindenkorra érvényes képnek, viták végére pontot tevő állásfoglalásoknak a kialakítására máskülönben is hiábavaló lenne vállalkozni - a szerző ugyanakkor azt reméli, hogy az itt megfogalmazottak részleges érvényessége mára sem szűnt meg. A szerzőElőzetes szavak a második kiadáshoz, 7-10. Bevezetés, 11-16. „Az utolsó homérida", 17. Az eposz-kérdés Arany föllépése előtt, 17-19. Arany jelentkezése, 20-21. Népiség, 22-31. A Toldi világa, 32-39. A világkép másik megformálója, 40-49. Határok, 50-51. Egy illúzió, 52-58. Néhány riasztó jel, 59-61. Toldi estéje, 62-68. Hattyúdal, 69-72. „Egész világ szőttje kibomlott", 73. Az átalakulás Aranynál, 73. Bolond Istók, 73-79. A líra felé, 80-90. A világkép kiteljesedése a XX. században, 91. Az én költészete, 91. „Az utcán por, bűz...", 91-94. A megszépítő formai feloldás útján, 95-103. A másik tükörkép, 104. Felszín és lényeg, 104. Ellenséges világ, 105-112. „Harcunk a magyar pokollal van", 113-117. „Egész világ szőttje kibomlott", 118-123. Végpont - és új utak, 124-126. Küzdelem egy új világképért, 127. Rend a romokban, 128-136. Az epika útján, 137-143. A megszerkesztett rend világa, 144. „Az egész emberiség nevében", 144-146. Szemléleti forma, 147-151. Megszerkesztett világ, 152-157. Visszatérő formai elemek, 158-159. A külváros költészete, 160-162. Visszatérő tárgyi motívumok, 163-167. Téli éjszaka, 168-172. Idő, 173-176. „Óda", 177-179. Egyetemesség, 180-188. „Virrasztok", 189-190. „...a törvény szövedéke...", 191-196. Utószó, 197-199.huirodalomtörténetArany JánosJózsef AttilaBook199 p.